hírére azonban egyre mérsékeltebb hangnemet ütött meg, de még
az 1830. évi diétan is -— amikor már nádori ítélőmesteri pozícióban
a Királyi Tábla tagja volt — fenntartotta a kapcsolatait az ellenzé¬
ki vezetőkkel. Az 1832-—1836. évi országgyűlési tevékenységére ez
azonban már nem volt jellemző. Platthy az 1829 novemberétől
1837-ig tartó, mintegy nyolcévnyi kúriai szolgálata után elhagyta a
felsőbíróságot, és a Kancellária köznemes tanácsosa lett. A szakiro¬
dalomban már többször leírt jelenség, hogy a 19. századi országgyű¬
lésen aktívan szereplő és a kiemelkedő képességű vármegyei követek
közül toborozta a kormányzat a kormányszervek későbbi személyi
állományát: kormányhű oldalról ez elismerésnek, míg ellenzéki
szempontból a vezetőik megvásárlásának, elhiteltelenítésének és a
mozgalom megtörésére irányuló szándéknak is értelmezhető. A két
itt említett ellenzéki politikus, Bartal György és Platthy Mihály
esetében az is megfigyelhető, hogy rögtön személynöki ítélőmesteri
állásban kezdték kúriai pályájukat, és nekik nem volt szükséges
hosszabb-rövidebb időt eltölteni az 1790 utáni , belépő pozícióban",
a létszámfeletti ülnöki tisztségben: egyből egy magasabb presztízsű
kúriai tisztségben bizonyíthatták képességeiket. Szögyény(-Marich)
László is a fenti két politikushoz hasonló pályát járt be a Királyi Kú¬
rián, amikor személynöki ítélőmesterből lett néhány év leforgása alatt
nádori ítélőmester, és alig fél évtizednyi kúriai bíró működés után a
Kancellária köznemes tanäcsosävä lepett elö.+* Szögyeny(-Marich)
László átlagostól eltérő hivatali pályafutása esetében biztosan nem
elhanyagolható tényező, hogy apja Szögyény Zsigmond személynök,
majd alkancellár volt, illetve a korszak egyik nagy tekintélyű, komoly
vagyonú és kormányhű tisztviselőjének, Marich István Dávidnak a
fiúsíttatott leányát, Máriát vette feleségül, mely frigy révén egyesít¬
hette a Szögyény és Marich családok birtokait, valamint használhatta
mindkét família nevét.45
Felsőbüki Nagy Pál a Királyi Kúria Hétszemélyes Táblájának köz¬
nemes ülnöki állásában fejezete be karrierjét. Ebben az alfejezetben
vizsgált hét bíróból további háromról elmondható ugyanez: Almásy
Jánosról, Beöthy Imréről és Széll Imréről. Almásy János hétszemélyes
táblai tisztségéről 1757. március 10-én lemondott a fia, Almásy Pál