Oldal 13 [13]
Előszó II
fejezetben (Konfliktusok a családon belül. Vibarok felsőbüki Nagy
Istvan alnädor (1653-1737) vegrendelete körül).
Melkovics Tamás a kötet nyolcadik fejezetében (Önfejűség vagy
korszellem? Felsőbüki Nagy Pál szakítása az évszázados családi
hagyománnyal) a család legismertebb tagjának, a reformkori ellen¬
zéki szónoknak a pályafutását teszi vizsgálat tárgyává. Bemutatja,
hogy miután a felsőbüki Nagy család lojális tagjai jogászi és hivatali
karriereket befutva a bene possessionatus köznemesi elitbe emelték
családjukat, hogyan és miért lett a 19. század elején a reformellenzék
első jeles képviselője felsőbüki Nagy Pál. Végül az utolsó fejezetben
(Négy nemzedék és ami utána következett) a kötet szerkesztője
egy szélesebb körű vizsgálat keretébe illesztve összegzi a tanulsá¬
gokat. Megállapítható ugyanis, hogy a központi királyi hivatalok
(Kancellária, Kamara, Helytartótanács, Kúria) vezető hivatalainak
betöltése a 18. században csak egy időszakban adott arra lehetősé¬
get, hogy ezen keresztül bizonyos nemesek a családjukat tartósan
az elitbe emeljék fel, mert ez az út a professzionális hivatalviselők
Mária Terézia alatt felnövekvő generációja számára már bezárult.
A vármegyei hivatalokból érkező, majd a központi dikasztériumok
vezető pozícióit elfoglaló köznemeseket a század folyamán vármegyei
háttérrel nem rendelkező , bürokraták" váltották fel. A mindvégig
szervesen a Sopron vármegyei bene possessionatus nemességhez
tartozó felsőbüki Nagyok több nemzedéken át történő felemelkedése,
majd háttérbe szorulása egyértelműen tükrözi ezeket a folyamatokat.
Jelen kötet sajátos mikrotörténelmi megközelítése a családtörté¬
nettől a hivatal- és társadalomtörténeti aspektusokon keresztül a
magyar politikai elit útjait a 17. század végétől a 19. század elejéig
térképezi fel. Ez a , hosszú 18. század" ebben a tekintetben méltán
nevezhető e tipikus felemelkedő köznemesi família, a felsőbüki
Nagyok évszázadának.
Szijártó M. István
ORCID: 0000-0003-1800-2998