Oldal 12 [12]
IO A felsőbüki Nagyok évszázada
A következő két fejezet hivataltörténeti jellegű: Sebők Richárd
azt vizsgálja felsőbüki Nagy István alnádor, felsőbüki Nagy Pál
septemvir és felsőbüki Nagy József személynök pályafutása kapcsán
A felsőbüki Nagyok és a Királyi Kúria a késő rendi korban címmel,
milyen lehetőségeket kínált a legmagasabb bírói hivatalok betöltése
a társadalmi mobilitásra a 18. században. Vámos András fejezete
pedig (A kancelláriai hivatalviselés mint a siker jele. Felsőbüki Nagy
József és a köznemesi hivatali elit 18. századi felemelkedése) abból
indul ki, milyen nagy volt felsőbüki Nagy József bécsi, a Magyar
Udvari Kancellárián folytatott hivatalviselésének szerepe személy¬
nöki kinevezésében, majd általában véve igazolja, hogy a többféle
központi királyi hivatal közül a Kancellária hivatalainak betöltése
kiemelt jelentőségű volt, ezek bizalmi pozícióknak számítottak, mert
itt — szemben a többi központi királyi hivatallal — érdemi politikai
döntéselőkészítő munka is zajlott.
Felsőbüki Nagy Pál pályafutását és az 1751. és 1764-1765. évi
országgyűlést vizsgálva Nagy János az ötödik fejezetben (Az ország¬
gyűlési szereplés mint ugródeszka? Felsőbüki Nagy Pál (1704-1776)
karrierje) bemutatja a diétai szereplés meghatározó fontosságát
abban a tekintetben, hogy az országgyűlésen akár kormánypárti,
akár ellenzéki szerepben megmutathatta valaki tehetségét és alkal¬
masságát, majd jó eséllyel kapott a diéta végeztével vezető országos
hivatali állást vagy bírói méltóságot. Felsőbüki Nagy Pál előmenetelét
is láthatóan előre mozdította szereplése az 1751. és 1764—I765. évi
országgyűlésen ítélőmesterként.
A hatodik és a hetedik fejezet középpontjában a család áll. Szemethy
Tamás bemutatja, milyen jelentős szerepet játszott a házasodás, il¬
letve a feleségek és a feleségeken keresztül szerzett rokonság egy-egy
család 18. századi felemelkedésében. A sógorsági kapcsolatok, úgy
látszik, a vérségieknél nem kevésbé voltak meghatározó fontosságú¬
ak a társadalmi előmenetel tekintetében (Keresd a nőt! A felsőbüki
Nagy család házasodási stratégiája). Felsőbüki Nagy István alnádor
végrendeletében a második házasságból származó gyermekeit egy¬
értelműen preferálta az első házasságból származókkal szemben.
Nemcsak itt találhatjuk nyomát ilyen ellentétnek: a nemesi családo¬
kon belül gyakran fedezhetjük fel nemcsak az együttműködésnek,
hanem a rivalizálásnak, néha egyenesen az ellenségességnek a jeleit.
A nemesi családot ugyanis a közös örökség ténye és reménye tartotta
össze, és ez tagjait könnyen szembe is fordíthatta egymással. Ezt a
helyzetet tárgyalja egyéb példákat bevonva Nagy János a hetedik