Page 382 [382]
OCR
képességei rendben voltak. A betegség terminális szakaszában változik a mentális státusz, gyakran vannak delíriumban, de egy-egy beteget hónapokig kísértek és kérdeztek. Általában elmondható, hogy ezek az élmények nagyon valóságosak. Az átélők számára ezek igazi események, amelyeknek mélyre ható hatásuk van, nem mennek feledésbe. Leginkább az álomhoz viszonyíthatók, de az álomnál sokkal reálisabbak, és úgy álomban, mint éber állapotban jelentkezhetnek. Az átélők 9096-a megnyugtatónak és jelentősnek érzi az élményt, és mélyre ható felüdülést jelent aszámára. Olyan emberekkel találkoznak , álmaikban; akiket szerettek, akikkel szorosan összekapcsolódott az életük, és akik már meghaltak. Ezeknek a találkozásoknak a témája a megbocsátás, a kiengesztelődés, a megbékélés. Egy tanulmányban azt vizsgálták, hogy a haldoklásban lehet-e poszttraumatikus gyógyító folyamatot látni, vannak-e ezeknek a találkozásoknak pozitív pszichés hatásai. Kerr úgy találta, hogy az átélők belátóbbak lesznek, és mélyebb értelmet ismernek fel életük eseményei mögött. Ez azt jelenti, hogy a haldoklással járó testi leépülés mellett spirituális gazdagodás történik. A lelki élmények megváltoztatják a haldokló felfogását és érzéseit, és határozottan csökkentik a halálfélelmet, új meggyőződésekre juttatnak. Kerr véleménye szerint a legfontosabb érzés azonban az egységbe való visszatérés érzése. Az idő elveszti szerepét, rég elhalt szülők jelenlétét és szeretetét lehet megtapasztalni, megújul az összetartozás. Így a haldoklónak megváltozik az ,életlátása": a halált is másképp látja. Megváltozik az észlelés, az érzékelés is — a kísérőknek tisztelettel és alázattal kell ehhez viszonyulniuk, hogy az egyébként is elszigetelődő haldokló ne érezze magát ,kitaszitottnak”. A meghaläs ugyanis nem is elsősorban fizikai történés, hanem alapvető áttörés: a szubjektív tapasztalás szintjén valami egészen mélyre ható változás történik — és ezt tudomásul kell venni. Kerr meggyőződése, hogy nem tanácsos a haldoklási folyamatot kábító gyógyszerekkel befolyásolni és ezzel akadályozni a meghalási folyamat átélését. Meg kell erősíteni a haldoklót, hogy egészen természetes, hogy ezt éli át, másokkal is ez történik. És alkalmat kell adni arra, hogy beszélhessen a haldokló az átéltekről. Kerr megfigyelései szerint ezek az élmények a halál előtt körülbelül két héttel jönnek, de már előtte néhány hónappal változik a látásmód, az emberi kapcsolatok válnak a beszélgetések témáivá. Az érintettek több mint harmada utazásról álmodik, készül valamire, ami beteljesülést hoz. Gyakran érzik egy lelki vezető jelenlétét, aki megnyugtatóan, vigasztalóan hat. A haldoklók 7096-a találkozik olyan már elhunyt ismerőssel, akihez szoros szeretetkötelék fűzte — sosem olyannal, aki kárt okozott neki, vagy csak feltételesen szerette. Még olyan háziállatok is megjelenhetnek, amelyekhez a múltban szorosan kötődött az érintett. Minél közelebb kerül a halál pillanata, annál gyakoribbak ezek az álmok, és ezek nagy vigasztaló erővel bírnak. Érdekes, hogy vallásos témák nagyon ritkán jelentkeznek, pedig a szeretet és a megbocsátás ezekben fontos szerepet játszik.
