Oldal 359 [359]
OCR
tanítványainak, a szenvedés nyomai még láthatók a testén. A sebek megmaradnak. A halál nyomai megmaradnak. Jézus megmutatja sebeit a tanítványainak, és azt kéri tőlük, hogy nézzék meg, érintsék meg őket. Az életet soha nem lehet visszaállítani a korábbi állapotába, ezt tükrözi a feltámadott Jézus megjelenésének minősége is. Jézus egyszerre ismerős és mégis ismeretlen számukra. Van olyan feltámadástörténet, amelyben felismerhetetlen. János evangéliumában felismerhető formában jelenik meg a tanítványainak, mégis kísérteties formában, mert zárt ajtókon keresztül lép közéjük. Lukács evangéliumban szellemnek hitték, nem ismerték fel, ezért mutatta meg a sebeit. A sebeiről ismerték fel. Hogyan néz ki egy ember a traumatapasztalat után? Milyen a teste, milyen a lelke? Felismerhető mások számára, felismerhető önmaga számára? Edith Eva Eger és Visky András leírásaiból tudjuk, hogy a trauma hatása valóban kísérteties, mert a munkatáborokba elhurcolt nők nem hasonlítanak az élőkre. Inkább halottnak néznek ki, mint élőnek, annyira kevés bennük az élet, hogy egyenesen a hullaházba viszik és fémtepsire teszik vagy halott emberek kupacába dobják őket. Nem tudnak beszélni és mozogni, vagy másképp mozognak, mint mielőtt a trauma megtörte volna őket. A megsebzett test és lélek ezek után lassan gyógyul. A sebek, a megtört test és lélek még sokáig szemmel látható.A változásokat nemcsak az áldozatok tapasztalják, nemcsak őket érinti, hanem a környezetüket is. Amikor elképzeljük az éppen csak pár napja megkínzott és megfeszített Jézus Krisztust, aki kísérteties módon tanítványai közé lép sebeivel, akkor feltehetjük a kérdést: Vajon a , halál" utáni élet jobb élet? Az emberek a trauma megtapasztalása révén tényleg fejlődhetnek, és fejleszthetnek kívánatos képességeket? A fejlődés általában nem automatikus. , Szándék és eltökéltség kell hozzá, időt és energiát kell belefektetnünk. [...] Megvan a maga üteme, és nem siettethetjük. A gyógyuláshoz bátorság, sebezhetőség és a folyamatba vetett bizonyos mértékű hit szükséges" Jézus feltámadása után visszamegy a tanítványai közé. Ne felejtsük el, hogy Krisztus keresztre feszítésének traumája nemcsak Jézust, hanem a tanítványokat is érintette. Egy erőszakos kivégzés tanújának lenni önmagában is traumatikus, de ők a mesterük, Messiásuk, Istenük, barátjuk ártatlanul elszenvedett kereszthalálát nézték végig. Az emmausi tanítványok történetében láthatjuk, hogy a történtekre nem találják a megfelelő narratívát, nem találják a megfelelő szavakat, és összevitatkoznak. Jézus többször megjelenik a tanítványainak. Időt tölt velük. Szembesíti őket sebeivel, ezzel együtt saját traumájukat is felszínre hozza. , A gyógyulás nem olyasmi, amire egyedül képesek vagyunk. Szükségünk van valakire, aki utat mutat, 4 SHIRO 2023, 86—87. o.
