Page 352 [352]
can create this state of mind in a persons life, one of them experiencing trauma
and the subsequent post-traumatic stress disorder. How do we recover from
this? What happens to our wounds? What can we learn from the forty days after
Jesus’ resurrection and his wounds?
Keywords: trauma / wounds / resurrection / life / death
,Vanitt valaki életben? — kérdezik az amerikaiak németül. — Emelje fel a kezét, aki él! —
Próbálom megmozdítani az ujjaimat, hogy jelezzem, életben vagyok. Egy katona sétál
el mellettem, annyira közel, hogy látom a sárcsíkokat a nadrágján. Orromban érzem
az izzadság szagát. Itt vagyok — próbálok kiáltani. Itt vagyok. Nincs hangom. Átfésüli a
tetemeket. A szeme végigfut rajtam, bármifajta felismerés nélkül. Egy koszos rongyot
tart az arca elé. — Emelje fel a kezét, aki hall engem — mondja. Alig mozdítja el a ron¬
gyot a szájáról, amíg beszél. Erőlködöm, hogy megtaláljam az ujjaimat. Soha nem jutsz
ki innen élve, ezt mondták nekem: a kápó, aki kitépte a fülbevalómat, az SS-tiszt a
tetoválógéppel, aki nem akarta rám pazarolni a tintát, a munkavezető a fonalgyárban,
az SS-katona, aki belelőtte a lányokat az árokba a hosszú, hosszú menetelés során. Hát
ilyen érzés, amikor beteljesül az igazuk"
Ez lenne a destruktív szenvedés, amely teljesen értelmetlen, és elpusztítja az em¬
bert? A magyar származású Edith Eva Eger A döntés című könyvében ír azokról
a mérhetetlen szenvedésekről, amelyeken a náci haláltáborokban ment keresztül.
Elgyengült testét halott tetemek közül emelték ki az amerikai katonák. Se beszél¬
ni, se mozogni nem tudott. Dorothee Sölle ezt a fajta szenvedést az értelmetlen
szenvedés kategóriába sorolja, amely olyan állapotba taszítja az embert, amelyben
és amelyről már nehéz beszélni. A munkatáborok szélsőséges körülményei között
— ahová részben erőltetett menetben hajtották őket — a rabok éheztek, több mint
tíz óra kemény fizikai munkát végeztek naponként, verték, megalázták őket, ami
miatt többen valószínűleg destruktív pszichózisban is szenvedtek — jó példái ezek
az értelmetlen nyomorúságnak. Sölle szerint ez a fajta szenvedés , azért értelmetlen,
mert az érintett embereknek nincs többé lehetőségük arra, hogy meghatározzák
cselekvésük irányát, hogy tanuljanak tapasztalataikból, vagy hogy olyan dolgokat
tegyenek, amelyek bármit is megváltoztatnának. [...] Van olyan szélsőséges fájda¬
| EGER 2021, 112. 0.