Seite 316 [316]
pontjaként (melyre Jónás vár) a hit kifejezőjévé válik: a titkon kigyulladó, pislákoló
tűz újra lángolhat. Ehhez kapcsolódik a termőföldbe hulló és kicsírázó jó mag képe,
szintén a hit kifejezőjeként:
»Mert lata az Ur, hogy ott egyik-másik
szívben még Jónás szava kicsiräzik
mint a jó mag ha termőföldre hullott,
s pislog mint a tűz mely titkon kigyulladt.
S gondolta: , Van időm, én várhatok.
Előttem szolgáim, a századok,
fujják szikrámat, míg láng lesz belőle;
bár Jónás ezt már nem látja, a dőre."
Ráadásul a babitsi szöveg kapcsolatot teremt a korábbi években hittanból tanultakkal
is, akénköves lángok Sodoma és Gomora 10. osztályban tanult történetét, a jó földbe
hulló mag képe pedig a magvető példázatát evokálja, amely 9. osztályos tananyag.
Ez utóbbi egyébként az irodalomórák anyaga is; mindezáltal egyfajta kapcsolódási
háló jön létre, mozgósítva a korábban elsajátított tartalmakat, készségeket, és nem
utolsósorban mélyíti a bibliaismeretet.
Közös a két alkotásban, hogy az ember nem értheti Isten tervét, nem látja azt, amit
az Úr. A Bibliából kiderül, hogy Jónás pont azt nem akarja elfogadni, ami Isten legfőbb
attribútuma: a szeretet és az irgalom, a kegyelem: , Azért akartam először Tarsísba mene¬
külni, mert tudtam, hogy te kegyelmes és irgalmas Isten vagy, türelmed hosszú, szereteted
nagy, és visszavonhatod még a veszedelmet" (Jón 4,2) Babitsnál a betoldásban pedig Jónás
megis fogadja, hogy a negyvenből fennmaradó harmincnyolc napig böjtöl és imádkozik,
és a pusztában marad, amíg el nem pusztul Ninive. És az Úr mindkettőben megmutatja
egy példázat segítségével, hogy Jónásnak nincs igaza. A Bibliában Isten úgy intézi, hogy
egy ricinusbokor nőjön Jónás feje fölé, hogy megvédje a rosszulléttől; amelynek Jónás
nagyon örül, akárcsak Babitsnál, azonban nála Jónás maga lel a fára felfutó, nagylevelű,
árnyékot adó tökre. Ám a növény, miután egy féreg megszúrja, elszárad. Isten ezzel azt
mutatja, hogy ha Jónás szánja a bokrot, mennyivel inkább érez hasonlóan Isten Nini¬
vével szemben. Babits itt kitágítja az értelmezést: Isten örökkévalóságával szemben az
ember parányi, és eljön az idő, amikor már nem lesz sem Ninive, sem Jónás, sem a tök,
hanem mások lépnek a helyükre, ,,...5s negyven nap, negyven év, vagy ezer-annyi / az
én szájamban ugyanazt jelenti" — mondja az Úr a parafrázisban. "
16 TJo. 467. o.
7 Uo. 469.0.