Page 312 [312]
bővítését jelenti a fantázia segítségével, hogy segítse az értelmezést. Megtartja a
bibliai jelentést, de lehetővé teszi a sajátos, kreatív megközelítést is, melyen ke¬
resztül sajátos jelentést is kaphatnak a szövegek. Ez az írói kreativitás a befogadót
is értelmezésre ösztönzi.
A harmadik a perspektivikus elidegenítés. Itt a perspektíva- vagy nyelvi törésen
keresztül új megvilágításba kerül a bibliai szöveg, ezáltal többletjelentés, további
jelentésréteg jön létre, és ez egyfajta feszültséget kelt. Sokszor egy mellékszereplő
nézőpontján keresztül mutatja be a szerző a bibliai történetet, és így hoz létre feszült¬
séget. A befogadó az apró mozaikokból, amelyek meg-megjelennek a mellékszereplő
nézőpontjából bemutatott történetben, össze tudja rakni az eredeti bibliai történetet
is. Ennek a recepciónak az érdeme, hogy a szokatlan perspektívából más megvi¬
lágításba kerül a bibliai szöveg, és ezáltal az olvasó rálátása is szélesebb körű lesz.
A negyedik a nyelvi elidegenítés, amely a sajátos megfogalmazáson, a szokatlan
képeken és a szokatlan mondat-, szövegszerkesztésen (ilyen például az archaikus ki¬
fejezések használata) keresztül működik. Ez feszültségben áll a hétköznapi nyelvvel,
és ez a kontraszt szintén új megvilágításba helyezi a bibliai szöveget. A modernség
irodalma szívesen él ezzel az eszközzel.
Az ötödik típus az értelmezés, amely szinte mindig az előző típusokkal ötvözve
jelenik meg, és az ellentét, a hangsúlyeltolódás vagy újraértelmezés eszközével él.
Az újraértelmezés megcélozhatja a bibliai történet idejét vagy a jelent is, de a mon¬
danivaló mindenképpen a költő, író tapasztalatain, illetve világlátásán átszűrődve
jut el a befogadóhoz.
A hatodik az aktualizálás, amelynek során a szerző áthelyez egy ismert bibliai
történetet, személyt a saját jelenébe. Az alapvető események, szereplői vonások
ugyanazok maradnak, de a szerző korába, annak társadalmi összefüggéseibe he¬
lyezve jelennek meg. (Például a Jézusról szóló regények közül azok, amelyek ebbe
a típusba tartoznak, arról szólnak, hogy ha Jézus ma megszületne, hogyan nézne
ki, hogyan viselkedne, milyen közösségek vennék körül, stb.)
Végül az utolsó típus, a hetedik a szabad asszociáció, ahol a szerző a bibliai alako¬
kat, motívumokat szabadon használja fel, azok csupán kiindulópontot jelentenek a
mondanivaló megfogalmazásában. A Biblia tulajdonképpen a szabad asszociáción
keresztül jelenik meg."
Ezeket a módszereket a hitoktatás során is fel lehet használni — az első kettőt
valószínűleg mindenki alkalmazza, amikor összefoglalja az adott bibliai történetet,
vagy esetleg ki is színezi azt, főleg akkor, amikor az óvodás vagy kisiskolás kor¬
osztály figyelmét kell megragadni. De az egyes bibliai történetek szinte maguktól
6 LANGENHORST 2009, 237-241. O.