Page 281 [281]
tud beépíteni, és melyeket nem. A megfigyelés szerint a közösség elzárkózik a plau¬
zibilitási struktúrájukba nem illeszkedő új tudásanyag befogadásától.?
A differenciációs megközelítésből az inkonzisztencia lehet a vallási kultúra má¬
sik jellemzője, hiszen a szervezetet alkotó tagság nagy része nincs alkalmazotti
jogviszonyban, önkéntes alapon van jelen, ezért nem várható el, hogy mindenben
azonosulni tudjon a vezetők által képviselt kultúrával. A vallási közösségekre is jel¬
lemző a szubkultúrák jelenléte, amelyek tagjai alapvető kérdésekben egyetértenek,
másokban nem. A differenciációs szemlélet relevanciáját igazolja az a tény is, hogy
a vezetők inkonzisztens megnyilvánulásai vallási közegben fokozottan képesek
aláásni és pusztítani a kultúrát, akkor is, ha a szervezet alapító „höseröl” van szó.
Ettől a ponttól kezdve egy vallási közösség is fragmentálódhat, a tagok szerepe fel¬
erősödhet, a nézetek sokfélesége és rendezetlensége határozhatja meg a kultúrát, ami
a harmadik megközelítés alkalmazhatóságát igazolja vallásos közegben. Ez utóbbi
két modell rámutat a kultúra mint szervezeti tudás lebontásának lehetőségére is.
A szerző vallási kultúraváltással kapcsolatos kutatásai alapján megállapítható, hogy
amikor az alapító hitelessége megkérdőjeleződik, a negatív tapasztalatok szembesítik
a közösséget a problémamegoldó készségek elavultságával, a csalódás megnyitja az
ajtót a kultúraváltás előtt, ami a szervezeti tanulás új perspektíváját hozhatja el.?é
A tanulás már nem az előző generációk felhalmozott kollektív tudásának öntudatlan
átörökítését jelenti, hanem a folyamat tudatossá és irányítottá válik.
Meyerson és Martin modellelemzéséből és saját kutatásból" leszűrt megfigyelések
alapján azt feltételezhetjük, hogy a három megközelítés integrálása közelítheti meg a
legjobban a vallási kultúra jellegzetességeit. A vallási kultúra sok mindenben hasonlít
a vállalati kultúrához, de vannak sajátos vonásai is. Kezdeti stádiumban (integrációs
szakasz) egy vallási szervezet az alapítók által közvetített kultúrát kérdések nélkül
építi be, ami konzisztens, egységes képet mutat. A tudás úgy megy át az alapítóktól
a követők felé, mint a tápanyag az anya szervezetéből a magzatba, köldökzsinóron
keresztül, különösebb szűrők és gátak nélkül. Később a domináns kultúra több ok
miatt differenciálódik (tagság létszáma és összetétele változik, külső és belső kihí¬
vásokra adott, nem mindenki által elfogadott válaszok), szubkultúrák jelennek meg,
amelyek egymással akár ellenétben is a domináns kultúra egyes értékeit kiegészítik
vagy megkérdőjelezik. Amikor egy vagy több szervezeti szubkultúra szembekerül
25 TOMKA 2012, 31—32. O.
26 Ősz-FARKAS 2023.
” Uo.
25 A szubkultúra — többségi kultúra dichotómiájának kritikai szempontú értelmezéseinek vizsgálata
nem fér bele a jelen tanulmány kereteibe. Szubkultúra-elméletekről bővebben lásd BARABÁS 2023.