Page 280 [280]
szintje, amely alapján a tagok eldöntik, hogy mi a jó, és mi a rossz." Minden vallási
közösségre jellemző a külső jegyek dominanciája, amelyből következtetni lehet a
kultúra lényegi tartalmára. Így válik érthetővé, hogy egy egyházi közösség számára
miért olyan fontos a liturgia általa megélt és ismételt formája, a zene, a megjelenés,
a berendezés, a kegytárgyak és azok jelképrendszere. A fentiek alapján egyértelmű
a szervezeti tanulás szerepe a kultúra látható rétegeiben. Egy közösségi cselekvés
akkor válik rítussá, ha a jelképek jelentése elfogadottá és azok gyakorlása rutinná
válik. Mindkettő a szervezeti tanulás eredménye lehet.
A kultúra nem látható szintjét alkotják egyházi közegben is az értékek, feltevések,
hiedelmek, érzések és attitűdök, amit Schein kettébont a maga kultúramodelljében.
Az explicit szint látható jegyeinek szintjét követi az implicit szint két rétege: az
egyik szinten a közösség fejében világosan megfogalmazott értékek vannak (értékek
szintje), ami tovább bontható a vallott és követett értékekre; a legmélyen implicit
szinten találhatók a rejtett előfeltevések, az alapvető hiedelmek, amelyek rendszerint
nem tudatosak, viszont annyira kézenfekvőek, hogy a tagok tényként, bizonyítást
nem igénylő adottságként fogadják el őket.?! , Egy kultúra tagjai sokszor nincsenek
is tudatában kultúrájuk rétegeinek egészen addig, míg egy másik kultúrával közvet¬
lenül nem szembesülnek"? A kultúra láthatatlan rétegeiben lévő tudás ugyanúgy
szervezeti tanulási folyamat eredményeként jön létre, mint a látható szinten, de a
generációk észrevétlenül adják át, és az újak nem tudatosan építik tudásukba.
Szintén az integrációs kultúramegközelítésből kölcsönözhetjük az alapító vezetők
vagy általában a vezetők kultúraalakító szerepét.? A külső körülményekhez való al¬
kalmazkodás tanulásában a tapasztalaton túl az alapítók sikeres mintái mérvadóak.
Az ő hiedelmeik, értékeik és előfeltevéseik belső ellenállás nélkül válnak a vallásos
szervezet részévé. Lényeges kiemelni ezen a ponton Bakacsi megjegyzését, mely
szerint a hiedelmeken változtatni azért nehéz, mert előbb bizonyítani kell, hogy az
alapítók előfeltevései tévesek voltak. „Egy hiedelemrendszert megvältoztatni vi¬
szont jóval nehezebb, mint kialakítani, ezért az alapítók mindig mélyen otthagyják
lenyomatukat a szervezet kultúrájában!" Ha kultúraváltásról beszélünk, akkor a
legtöbb esetben a kultúra láthatatlan rétegeiben lévő tudás lesz az újabb szerve¬
zeti tanulási folyamat legnagyobb akadálya. Tudásszociológusok szerint minden
közösségnek van egy , plauzibilitási struktúrája? amelyet az általa elfogadott hit- és
cselekvésminták készlete alkot, amely meghatározza, hogy mely új elgondolásokat
20 B. NAGY 2008, 41. 0.
21 BAKACSI 2.006, 229. 0.
22 SCHEIN 1996, 236. 0.; idézi BAKACSI 2004, 249. 0.
23 BAKACSI 2006, 226—227. 0.
4 Uo. 226. 0.