szakértők (minden liturgusnak ilyennek kellene lennie) felelőssége, hogy éljen a
lehetőséggel: az egyház tanítványi (tehát tanuló) közösség.
Excursusként érdemes utalni a tanulás játékos formájára. Nem feledhetjük azt,
amit jogosan emleget a neveléstudomány, hogy ludendo discimus, azaz játszva
tanulunk. A liturgia szent játék. S ahogyan a gyermek számára a játék a legkomo¬
lyabb és legszentebb dolog, úgy a felnőtt keresztény ember számára is a liturgia
lehet a legkomolyabb és legszentebb játék. Isten a megváltás nagy drámájában
játékba hív minket." A tanulás igényét és a megvalósítás igényességét a liturgiá¬
ban mi sem írja jobban körül, mint az a nyolcvanas években született — magas
zenei és szövegi színvonalú — dal, amely Sztevanovity Dusán tollából származik,
és Presser Gábor dallamain kapott szárnyra." A minőségi játékhoz, előadáshoz
vagy megvalósításhoz kell az igényes hozzáállás és a megfelelő tudás. A liturgia
„bemutatäsära” is igaz ez.
»Ha mar ugyis itt vagyunk,
ha már együtt játszhatunk,
ha már annyi mindent megpróbálhatunk,
aztán meghajolhatunk,
ha már úgyis itt vagyunk,
ha már úgysem változunk,
ha még néhányunknak fontos, hogyan szól,
miért ne játszhatnánk el jól?"
A hitoktatás sokféle lehetséges tananyaga közt a liturgia egésze és egyes alkotóelemei
is válhatnak a tanítás kiindulópontjává. Mivel a liturgika összegző jellegű tudomány,
magában hordozza a biblikus, egyháztörténeti, dogmatikai, egyházismereti infor¬
mációkat, s egyben rávilágít a mindennapi keresztény élettel való kapcsolatra. Közel
két évtizede közreadtam egy olyan konfirmációi tananyag-vezérfonalat, amelynek
felépítése a liturgiához kapcsolódott. Ennek a konkrét ismeretanyagon túl a nem
titkolt célja és lehetősége az volt, hogy a tanulókat az otthonosság érzetére segítve
bevezessen az egyház mai istentiszteleti életébe, megalapozva a rendszeres és ter¬
§ Vö. LANG 1998, 13—18. o.
7" LGT: Miért ne játszthatnánk el jól? https://m.zeneszoveg.hu/m. dalszoveg/13650/eloado/miert¬
ne-jatszhatnank-el-jol-zeneszoveg.html. (Megtekintés: 2024. március 21.)