Page 243 [243]
Miért nem elegendő a hallásukban akadályozottaknak csak olvasni a Bibliát? Az alap¬
vető iskolázottság révén a halláskorlátozottaknak grafikus és vizuális úton-módon is
birtokába kerülhet a Szentírás üzenete, amelyet olyanként akár formálisan" követni
tudnak, azt meg tudják érteni és képesek értelmezni. Amellett azonban, hogy az
anyanyelvi szintű jelnyelvi kommunikáció során természetes segítséget jelenthet a
Biblia írott szövegének ismerete és nyomon követése a hallásukban akadályozot¬
taknak, vagyis annak a segítségével is dekódolhatják a Szentírás tartalmi üzenetét,"
a biblikus mondanivaló kommunikációjában nem lehet figyelmen kívül hagyni a
jelnyelvmegértés és az írott, illetőleg ahangzó nyelvmegértés közötti markáns kü¬
lönbséget. Az utóbbiakhoz viszonyítva neurolingvisztikai szempontból — tudomá¬
nyosan igazoltan — más a jelnyelv fonológiai kódolása és eltérő a jelnyelv lexikai,
valamint mondatprodukciója. A hangzó nyelvek és a jelnyelvek közötti modalitás¬
beli különbségek befolyással bírnak a jelnyelv megértését biztosító idegrendszeri
működésre, vagyis — szaknyelven -— eltérő a szublexikális fonológiai struktúrák per¬
cepciója. A jelnyelvekben fontos szerepük van a kézjeleknek, a kézformáknak és a
jelek kivitelezési helyének, valamint a karmozgásoknak, de ugyanúgy a különböző
nem manuális összetevőknek is. Ezek megkülönböztethetik egymástól a jeleket,
moddalitást jelölhetnek, névmások (térbeli referenciapontok, indexek) kijelölésére
lehetnek használatosak. A nonmanuális elemek közé tartoznak a szájképek, amelyek
forrása a beszélt nyelvi artikuláció, illetve az ajakgesztusok, amelyek nem a beszélt
nyelvből származtathatók."
kisebbségnek őket, azóta adóssága a bibliafordításoknak, hogy készüljön a számukra egy médiumfordí¬
tás. A jelnyelv jelelt képi világ, ebbe átültetni a Bibliát óriási kihívásokat hordoz, de ha komolyan vesszük
azt, hogy a Biblia mindenkié, akkor kötelességünk jelnyelvi Bibliát is készítenünk siket embertársaink
szamara.«” (BARNA 2020)
> ,Egy széltében-hosszaban elfogadott tévhittől is meg kell szabadulnunk. Mégpedig attól, hogy a siket
gyermek nem tud megtanulni olvasni. Talán a helytelen célkitűzésből fakad a kudarc, és mint beismerés
igaz lehet az, hogy én, a pedagógus nem tudtam ezt a siket gyermeket megtanítani olvasni. De ez nem is
az én feladatom lenne, hiszen magának a siket gyermeknek kell megtanulnia olvasni. A pedagógus csak
abban tud segíteni, hogy az olvasási kudarcok idejekorán ne vegyék el a gyermek kedvét a további olvasási
próbálkozástól. Mert olvasni csak olvasva lehet megtanulni, és ha a siket gyermek feladja a küzdelmet,
és lemond az újabb olvasási próbálkozásról, akkor elvesztette a harcot, a formális tanulás lehetséges
sikerének is bealkonyult. A tanítás pedig a tanulás nélkül nyögvenyelős jelleget ölt magára, ami mindkét
fél számára rendkívül megterhelővé teszi a tanítási-tanulási tevékenységet" (MUZSNAI 2006, 155. o.)
6 MUZSNAI 2006, 156. o.
7 BARTHA-HATTYÄR 2022, 75-90. 0.