Page 237 [237]
Amikor először találkoztam a személyközpontú segítő beszélgetés módszertanával,
és így, sorban leírva láttam ezeket a szavakat, nagyon motiváltnak éreztem magam.
Arra gondoltam, hogy amit én Jézustól tanulok, ahhoz ezek a kifejezések nemcsak
közel állnak, hanem olyan -— folyamatosan fejlesztendő — kompetenciákként állnak
előttem, amelyek a Krisztustól kapott küldetésem útján az állandó fejlődés lehetősé¬
gét jelenthetik aszámomra. Azért, mert azt gondolom, hogy csak abban a kapcsolat¬
ban tudnak megvalósulni igazán, amelyben a jelen való élő Isten, a rám bízott másik
ember és én magam vagyunk jelen. Ma, sok évvel az első találkozás óta, számtalan
lelkigondozói beszélgetést megélve a kezdeti érzéseim csak erősebbé váltak.
A személyközpontú segítő beszélgetés megismerése már a lelkészi, hittanári
tanulmányok folyamán alapvető fontosságú. Mivel csak a gyakorlatban lehet köze¬
lebb kerülni hozzá, így a spirituális vetületei — Isten jelenléte, inádságból indulni
a beszélgetésbe a segítségre váró mellé, a beszélgetés folyamatában folyamatosan
reflektálni azokra a transzcendens érintettségekre, ahogyan a gyógyító kapcsolat¬
ban segítőként benne lehetek, látni azt, ahogyan a kliens Istenhez kötődik — nagy
támogatást adnak a reflektált hitmegélés útján.? Mindeközben pedig a fókuszban
a másik ember áll, akihez a küldetésem szólít, aki betekintést enged a maga emberi
világába érzelmeinek, gondolatai tartalmainak láthatóvá tételével. Olyan segítség
lehet ez a módszertan, amely megterernti a folyamatos reflexió és fejlődés igényét.
Tehát nem ideálokat állít, és az azoknak való megfelelésben látja a megelégedett élet
zálogát, hanem mindig a valósággal szembesít, és segít az aktuális megküzdésekben.
A segítő beszélgetés módszertana számomra modellértékű mai egyházi környe¬
zetünkben. Azt élem meg benne, amit az evangéliumokban olvasok, amit Jézustól
tanulok. Azt látom, hogy olyan követendő utat jelölhet ki a számunkra, amellyel — a
Jézustól tanultak alapján — olyan érzékeny közeggé, közösséggé válhatunk, amelyhez
jó tartozni, hiszen arra tanít, ahogy Krisztus tekintett ránk. Olyan szabadságélmény
ez, amely — akár egyéni, akár közösségi szinten — túlmutat mindenféle emberi
szabadságdefiníción, hiszen magában foglalja azt a megszabadított létállapotot,
amely az embert - akár a segítői, akár a segítetti helyzetében is van, hiszen ezek a
pozíciók folyamatosan változnak, cserélődnek — transzcendens közegbe emeli, ahol
Isten szeretett gyermekeként tud önmagára és másokra tekinteni.
23 GEEST 2004, 189—190. o.