Oldal 228 [228]
OCR
A kilencvenes évek elején azt éltük át, hogy olyan felületek váltak elérhetővé a lelkészek számára, amelyek korábban elképzelhetetlenek voltak. A kérdés akkor inkább az volt, hogy a sokféle lehetőség között hogyan lehet megőrizni az elhívás, a hivatás lényegét jelentő istenkapcsolatot, a lelkigondozás és igehirdetés gyakorlását, megélését a mindennapokban." Ma mintha , tanácstalanok" lennénk abban, hogy a lelkészi identitásunkból következő aktivitásunk milyen lehetőséget jelent egy olyan egyházképpel a fejünkben, amely még a korábbi , évszázados emlektapasztalatokböl” epült fel. Érdemes néhány rövid gondolat erejéig — a korosztályok kontextusában — ránézni erre a több összetevőből álló bizonytalansági tényezőre. Hatással van a lelkészekre a gyülekezetekben általában tapasztalt közönyösnek tűnő közeg. Az „elöregedö gyülekezet" jelző sokszor azt a közösségi működési módot jelzi, ahol a különböző korosztályok szerepükből adódó helyüket nem tudják betölteni. Az idősebb generációk elkötelezett egyháztagsága — látva az utánuk jövők elbizonytalanodását — lassan olyan pozíciókba merevedett jelenlétté alakult át sok helyen, amely megnehezítette a belépők elköteleződését. Mintha a gyermekmunka, a hittanoktatás, a konfirmáció, esetlegesen még az ifjúsági munka keretében a gyülekezetben nevelkedők számára nem alakulnának ki a további elköteleződéshez szükséges kapcsolódási felületek." Több próbálkozást ismerünk a fiatalok közösségi integrációja témakörében, vannak gyülekezetek, ahol már régóta kialakult rendje van a közösségbe épülésnek, és egyre több helyen indítanak új, egyre inkább feladatorientált csoportokat ez ügyben. A tematikus, érdeklődési körök mentén szerveződő, a közösségre hatást gyakorló aktivitással rendelkező kisebb-nagyobb csoportok sokat segítenek abban, hogy az egyházközség valódi, befogadó közeggé válhasson. Érdemes megfontolni azt is, ha általánosságban egy középkorú emberre gondolunk, akkor elmondhatjuk, hogy már kialakult egzisztenciával rendelkezik, vagy éppen ezen dolgozik, ezt próbálja megteremteni. Kialakítja a maga intra- és interperszonális kapcsolódásait, menedzseli a saját vagy a családja életét. Folyamatosan alkalmazkodik a változó élethelyzetekhez, a társadalmi dinamikákhoz. Megfelelő érzékenységet feltételezve tanulja és gyakorolja azt a reziliens" attitűdöt, amely elengedhetetlen a fejlődéshez. Ez az „önmenedzsmenttudäs” azonban nem tud ervenyesülni a gyülekezeti életben addig, amíg a középkorosztályokhoz tartozó egyhäztagjaink nem látják az egyházi, gyülekezeti integrálódás megfelelő lehetőségeit. Ha egy , átlagos egyházközség" életére gondolunk, elmondhatjuk, hogy a gyülekezet életének fő 5 BALIKO 1991, 127. 0. © BAUMGARTNER 2003, 167-168. 0. 7 A reziliencia jelentése: rugalmas ellenállóképesség a kihívásokkal, akadályokkal szemben.
