Page 228 [228]
A kilencvenes évek elején azt éltük át, hogy olyan felületek váltak elérhetővé a lel¬
készek számára, amelyek korábban elképzelhetetlenek voltak. A kérdés akkor inkább
az volt, hogy a sokféle lehetőség között hogyan lehet megőrizni az elhívás, a hivatás
lényegét jelentő istenkapcsolatot, a lelkigondozás és igehirdetés gyakorlását, megélését
a mindennapokban." Ma mintha , tanácstalanok" lennénk abban, hogy a lelkészi iden¬
titásunkból következő aktivitásunk milyen lehetőséget jelent egy olyan egyházképpel
a fejünkben, amely még a korábbi , évszázados emlektapasztalatokböl” epült fel.
Érdemes néhány rövid gondolat erejéig — a korosztályok kontextusában — ránézni
erre a több összetevőből álló bizonytalansági tényezőre. Hatással van a lelkészek¬
re a gyülekezetekben általában tapasztalt közönyösnek tűnő közeg. Az „elöregedö
gyülekezet" jelző sokszor azt a közösségi működési módot jelzi, ahol a különböző
korosztályok szerepükből adódó helyüket nem tudják betölteni. Az idősebb generá¬
ciók elkötelezett egyháztagsága — látva az utánuk jövők elbizonytalanodását — lassan
olyan pozíciókba merevedett jelenlétté alakult át sok helyen, amely megnehezítette
a belépők elköteleződését.
Mintha a gyermekmunka, a hittanoktatás, a konfirmáció, esetlegesen még az
ifjúsági munka keretében a gyülekezetben nevelkedők számára nem alakulnának ki
a további elköteleződéshez szükséges kapcsolódási felületek." Több próbálkozást
ismerünk a fiatalok közösségi integrációja témakörében, vannak gyülekezetek,
ahol már régóta kialakult rendje van a közösségbe épülésnek, és egyre több helyen
indítanak új, egyre inkább feladatorientált csoportokat ez ügyben. A tematikus,
érdeklődési körök mentén szerveződő, a közösségre hatást gyakorló aktivitással
rendelkező kisebb-nagyobb csoportok sokat segítenek abban, hogy az egyházközség
valódi, befogadó közeggé válhasson.
Érdemes megfontolni azt is, ha általánosságban egy középkorú emberre gondolunk,
akkor elmondhatjuk, hogy már kialakult egzisztenciával rendelkezik, vagy éppen
ezen dolgozik, ezt próbálja megteremteni. Kialakítja a maga intra- és interperszonális
kapcsolódásait, menedzseli a saját vagy a családja életét. Folyamatosan alkalmazko¬
dik a változó élethelyzetekhez, a társadalmi dinamikákhoz. Megfelelő érzékenységet
feltételezve tanulja és gyakorolja azt a reziliens" attitűdöt, amely elengedhetetlen a
fejlődéshez. Ez az „önmenedzsmenttudäs” azonban nem tud ervenyesülni a gyü¬
lekezeti életben addig, amíg a középkorosztályokhoz tartozó egyhäztagjaink nem
látják az egyházi, gyülekezeti integrálódás megfelelő lehetőségeit. Ha egy , átlagos
egyházközség" életére gondolunk, elmondhatjuk, hogy a gyülekezet életének fő
5 BALIKO 1991, 127. 0.
© BAUMGARTNER 2003, 167-168. 0.
7 A reziliencia jelentése: rugalmas ellenállóképesség a kihívásokkal, akadályokkal szemben.