A mentorszerep és a mentorálási folyamat definiálása tehát vitatott, illetve többféle
tartalommal és megvalósítási lehetőséggel telített. Ezt mutatják azok a metaforák
is, amelyek az imént említett kutatásban fókuszba kerültek. Izgalmas kérdés, hogy
milyen pozícióból látják magukat a mentorok, és hogyan látják őket a mentorál¬
tak, s ezen elképzelések, elvárások, illetve szerepdefiníciók illesztése hogyan lehet
mindkét fél számára kielégítő.
Különösen hatékonynak mondható a mentorálás, ha a professzionális tanulás
együttműködésen alapuló kultúrájának markáns példájaként tekintünk rá, amelynek
középpontjába a hierarchikus, mentorok által uralt megközelítés helyett a kétirányú
részvételért való közös felelősségvállalás kerül. Egy kieggyensúlyozottabb, vagy ha úgy
tetszik, kiegyenlítettebb, partneri kapcsolatban még a reflexiós módszerek is építe¬
nek a mentor és a mentorált együttműködésére és az abból származó hozadékokra.
A kutatások tehát arra világítanak rá, hogy mennyire fontos egy jó mentori kap¬
csolatban a szerepértelmezés, a munkajellemzők, sőt akár a személyiség bizonyos
faktoraiban való összeillés is. De mit lehet tenni akkor, ha mindezt nehéz kontrollálni
(márpedig gyakran nehéz)? Amikor nem feltétlenül ezek mentén az illeszkedések
mentén szerveződnek a mentor-mentorált párok? Több út is járhatónak bizonyul¬
hat. Ezek között az egyik, hogy újra lehet gondolni a mentorpárokat, ami bizonyos
esetekben szükséges lehet, de nagyon sok kudarcérzéssel járhat." Lehet kiegészítő
helyzetekre, kérdésekre mentori segítséget kérni. Alapvetően hosszú távon, preven¬
tív lehetőségként megfontolható lehet egy olyan mentorrendszer kiépítése is, amely
akár kiegészítő jelleggel rendszerben kezelné a mentorok által kínált lehetőségeket,
erősségeiket, és a mentoráltak — időnként speciális — egyéni igényeihez lehetne tá¬
mogató mentorsegítséget is találni.
S van, amikor az egymás mellett való kitartás is működőképes — mert például
nem töri át a kényelmetlenség határhelyzetét a nehézségekben található feszült¬
ség —, és bár talán küzdelmesebb összehangolódási folyamattal szembesül mentor és
mentorált, mégis annak sokféle tanulságából profitál, előrelendítő tapasztalatokkal.
A reflexió módszertani repertoárja kapaszkodót jelenthet jól működő mentori
kapcsolatokban, valamint nehezen beinduló és egymásra nehezebben hangolódó
esetekben egyaránt. S szerepe is többféle lehet, a szakmai kérdésekről való beszélge¬
téshez felületet adó muníciótól a mentori kapcsolat komfortosabbá tételéig egymás
mélyebb megismerése által.