Oldal 198 [198]
és társadalmi trendek.? A tudásalapú társadalmak polgáraikkal szemben — annak ér¬
dekében, hogy a munka világában folyamatosan érvényesülhessenek — az egész életen
át tartó tanulás (és az erre való képesség) igényével lépnek fel. Az oktatás és a tanulás
szerepének megnövekedésével a pedagógusok tevékenysége és tanári tevékenységüket
megalapozó tudásuk kiemelt jelentőséggel bír. Ezzel egyidejűleg a társadalmi, gazdasá¬
gi és tudományos változások miatt az oktatás világában paradigmaváltás megy végbe,"
ami a pedagógusok tudásával kapcsolatos elvárásokra, így a pedagógusképzésre is
hatással van: 1. A pedagógusképzés mindinkább gyakorlatközpontúvá válik, egyre erő¬
sebben kötődik a pedagógiai munka valós helyszíneihez, az oktatási intézményekhez;
2. a legtöbb oktatási rendszerben kevesen jelentkeznek a tanárképzésbe, a végzettek
közül sokan korán (még az első három-öt évben) elhagyják a pályát, így fiatalokkal
nem tudják pótolni a nyugdíjba menőket, és számos ország pedagóguskarának el¬
öregedésével, megfogyatkozásával szembesül. Ebben a helyzetben a pályára lépők
szakmai fejlődésének, szakmai szocializációjának támogatása és a pályakezdéskor
jelentkező nehézségek közepette nyújtott érzelmi támogatás különösen fontosnak
látszik. Ebben nyújthat segítséget a mentor." Ezt felismerve az 1990-es évek óta mind
több oktatási rendszerben vezették be az indukciót és ennek fő vagy kizárólagos stra¬
tégiájaként a mentorálást." Mindez a mentorok tevékenységére és szerepére, valamit
tudására, tanulására, így a mentorok képzésére irányította a figyelmet."
Miért fontos kérdés a mentorok tanulása?
A mentorálás legfőbb célja a mentorált támogatása. Ennek érdekében minél jobb, minél
felkészültebb mentorokra van szükség. Az 1980-as, 1990-es években, amikor az első
mentori rendszereket létrehozták, a mentorok kiválasztása állt az oktatáspolitika és a
kutatások fókuszában. Mára azonban a mentorok tanulására helyeződött a hangsúly,"
3 , A társadalom úgy tekint az oktatási rendszerre, mint a legfontosabb eszközre annak biztosításában,
hogy a lehetőségek valóra váljanak, a kihívásokkal pedig megbirkózzunk! (COOLAHAN 2007; lásd to¬
vábbá: DELORS 1997; HERMANN et al. 2009; European Council Presidency Conclusions, 2001, 25., 26.
és 27. pont; Az oktatási és képzési rendszerek jövőbeni konkrét célkitűzései, 2001; Az európai oktatási
és képzési rendszerek céljaihoz kapcsolódó részletes munkaprogram, 2.002; HALÁSZ 2003).
: Lásd például RÉTHYNÉ 2013.
5 Lásd például European Commission 2007; RAPos-KOPP 2015.
§ Lásd SERES-BUSI 2024.
7 NORMAN — FEIMAN-NEMSER 2005.
® INGERSOLL-SMITH 2004; INGERSOLL-STRONG 2011; WOOD-STANULIS 2009; European Commission
2010, 2014; LONG et al. 2012; ADHIKARI 2016; NIKLASSON 2018 stb.
> Vö. a pedagöguskutatäsok trendjeinek alakulasäval, läsd FALUS 2006; toväbbä läsd VILLEGAS-REI¬
MERS 2003; KRULL 2004; FRANSSON-GUSTAFSSON 2008; European Commission 2013, 2014.