Page 153 [153]
bölcsek győzködik a világjáró Magellánt sok más iskolai tantárgy között a héber
nyelv fontossägäröl.”
Az eperjesi kezdeményezés nem maradt követők nélkül. Egy 1673-es lőcsei latin
iskoladrámában a Krisztust alakító diák héber nyelvű prológussal vezeti be a da¬
rabot. Ennek szövege sajnos — az eperjesi költeményhez hasonlóan — szintén nem
maradt ránk, csak a színlap és a szereposztás.
Az 1671-ben kezdődött szisztematikus vallásüldözés (az ún. gyászévtized) jelentős
emigrációs hullámot indított el Magyarországról elsősorban északnyugati irány¬
ba (a német tartományokba, Sziléziába és Lengyelországba). A hazai evangélikus
teológusok többsége döntött a kivándorlás mellett. Az emigránsok frekventált úti
céljai közé tartoztak az egyetemi és iskolavárosok is, ahol diákkorukban kiépített
kapcsolatrendszerükre támaszkodhattak, magántanításból tarthatták el magukat,
néhány ösztöndíj is megpályázható volt, és egyéb elfoglaltság híján tanulmányaikat
is folytathatták. Többen ekkor pótolták be korábban elmaradt magiszteri fokozat¬
szerzésüket is. A kényszerből erényt kovácsolva pezsdült fel a magyarországi diákok
közösségi élete az egyetemeken az 1670-es években. Az alkalmi nyomtatványok a
korábbi évtizedekhez képest jelentősen megszaporodtak, és ezekben újra találunk
héber költeményeket.?!
Ebben a közegben szocializálódtak azok a személyek, akik az emigrációból haza¬
térve az 1680-as évektől kezdve — a reformátorok eredeti elvárása szerint — rend¬
szerszerűen állították helyre a héberoktatást a középiskolai tantervekben.? Közé¬
jük tartozott Johannes Fridelius (1638—1719),? a soproni gimnázium igazgatója
(1684-1712) es az ifjabb Johannes Burius (1667-1712), 1697-töl besztercebänyai
rektor, Bél Mátyás (1684—1749) tanara és példaképe."
A 18. század elejétől kezdve pedig Bél Mátyás pietista ihletésű pedagógiai reform¬
ja vált meghatározóvá a hazai evangélikus oktatásban. Bél, aki mellesleg produktív
2% RMNY 4: 3220.
30 RMNY 5: 3907. Az 1660-as pozsonyi tanrendtervezet, mely a heberoktatäst is tartalmazza, való¬
szinüleg nem ment ät a gyakorlatba: MARKUSOVSZKY 1896, 56-58. o.
31 RMK III: 2925, 2932, 6703, 7743; VD17 125:0394.43B.
» Lasd példaul az 1694-es pozsonyi tantervet: MARKUSOVSZKY 1896, 118. o.
33 MULLNER 1857, 64—65. 0.; RMSZ 1: 262; v6. RMNY 4: 3015.
34 MARKUSOVSZKY 1896, 130. 0.; ROSENAUER 1876, 83-90. 0.