Oldal 148 [148]
művelődéstörténeti kutatás már háromszáz éve támaszkodik az ordinációs anya¬
könyvekben fennmaradt szórványos iskolázási és életrajzi adatokra; Colacinatus is
ilyen információknak köszönhetően került be a lexikonokba.
Valamivel ugyan idősebb nála, de ,gyüttment" volta miatt inkább kiszorul az
érdeklődés rivaldafényéből a strassburgi Abraham Schremmel, aki 1567-tól Besz¬
tercebányán, 1575-től Selmecbányán, 1578-tól Galgócon és végül 1583—1584-ben
Sopronban állt az iskola élén. Schremmel működéséről már nemcsak a tanítványi
visszaemlékezések tanúskodnak, hanem az egyes iskolákban követett tantervei is
részben fennmaradtak. Ezekből látni, hogy a héber nyelv oktatása a reformáció
humanista iskolareformjának megfelelően mindenütt szerepelt a gimnáziumi ta¬
nanyagban.! Schremmel hatásának legékesebb bizonyítéka az, hogy példáját utódai
is követték, így a héber nyelv az ő távozása után is része maradt például a selmec¬
bányai tantervnek."
A 17. század a református iskolákban a héber tanulmányoknak addig nem tapasztalt
népszerűségét hozta el. Ezt a jelenséget Zsengellér József a héber nyelv , teológiai és
érzelmi pozíciójával" magyarázza, a hébert tekintették ugyanis az elsődleges szent
nyelvnek. Az akadémiai peregrinációban különösen a holland egyetemeken alakult
ki a hebraisztika kultusza. Ezt a kiemelt szerepet erősítették a magyar reformátusok
körében a 17. századi héber-magyar rokonítási elméletek is."
Ennek a virágzásnak a hazai evangélikus iskolákban nem látni párhuzamát, sőt
inkább arról szólnak az adatok, hogy a héber itt kiszorul a tantervből, es a huma¬
nista érdeklődés a klasszikus antikvitás megismerésére korlátozódik. A beszterce¬
bányai és selmecbányai iskolákból fennmaradt 17. századi tanrendekben héberóra
már egyáltalán nem szerepel." De nemcsak hiányoznak itt az adatok a 17. századi
héberoktatás nyomait kutatva, hanem belebotlunk kifejezetten negatív jelzésekbe is.
Breznyik János a saját parafrázisában idéz egy 1657-es selmecbányai jegyzőkönyvet
azzal kapcsolatban, hogy az iskola élére Szepesváraljáról újonnan meghívott, alább
: BREZNYIK 1883), 1: 313—318., 343—345. 0.; CSEPREGI 2015, 125. 0.; PAYR 1917, 14.2—143. 0.; ROSENAUER
1876, 29—33. 0.
5 BREZNYIK 1883, 1: 281—282., 313—318. o.
§ ZSENGELLÉR 2017; ZSENGELLÉR 2023b.
7 Az 1617-es és az 1661-es besztercebányai tanrend: Evangélikus Országos Levéltár (Budapest), Archi¬
vum generalis ecclesiae (AGE), V.49: 10—11, 30—31. Az 1620-es selmecbányai tanrend: BREZNYIK 1883,
2: 86—88. o. A 17. századi soproni tanrend: MÜLLNER 1857, 47. 0.