Page 139 [139]
OCR
ki. De látott olyan valakit, aki feketének és egész testében sötétnek tűnt előtte. Mindkét oldalán démonok tartották, és húzták magukkal, az orrán keresztül egy kígyót húztak át, szent angyala pedig távolról követte őt szomorú, földre szegezett szemmel. Paulosz sírni kezdett, és kezével a mellét verte. Leült a templom elé, és nagyon siratta azt, aki ilyen képet mutatott. Azok pedig, akiknek feltűnt Pauloszon ez a változás, könnyekben törtek ki, és együttérzően kérték, hogy mondja el nekik, miért sír, mivel azt gondolták, valamennyiüket elítéli magában valamiért. Arra kérték, tartson velük a gyűlésre. Paulosz azonban elutasította őket, és kívül maradt ülve, miközben arra panaszkodott, akit a szemeivel így látott. Rövid idő múlva véget ért a testvérek gyűlése, valamennyien kifelé mentek, Paulosz pedig ismét egyenként figyelte őket, mert tudni akarta, milyen állapotban jönnek ki. Amikor meglátta kifelé jönni azt a férfit atempolomból, akinek teste feketének és sötétnek mutatkozott, amint arca most ragyogott, teste fehér volt, a démonok messze mögötte voltak, a szent angyal pedig egészen közel hozzá, nagyon megörült neki. Akkor Paulosz vidáman felugrott, és áldotta Istent: 3Ó, Isten kimondhatatlan szeretete és jóságalx Majd felszaladt egy magas lépcsőre, és hangosan így kiáltott: »Jöjjetek, és lássátok Isten tetteit, mert félelmetesek és csodálatosak! (Zsolt 45,9) Jöjjetek, és lássátok azt, aki minden ember üdvösségét akarja, és hogy valamennyien eljussanak az igazság ismeretére (1Tim 2,4). Gyertek, imádjuk őt, és boruljunk le el6étte (Zsolt 94,6), és mondjuk: Egyedül te veszed el a bűnöket.x Erre valamennyien sietve összeszaladtak, mivel hallani akarták ezt a beszédet. Amikor együtt voltak, Paulosz elmondta, mit látott a templomba való belépés előtt, és mi történt utána. És felszólította azt a férfit, hogy fedje fel az okát, miért részesítette őt Isten ilyen hirtelen ekkora változásban. A férfi pedig tétovázás nélkül elmondta a történetét: sBűnös vagyok — mondta -, es már régóta tisztátalanságban élek. Amikor Isten szent templomába jöttem, Ézsaiás próféta szavait hallottam a felolvasáskor, pontosabban azt, amit Isten mond általa: "Mossátok tisztára magatokat! Vigyétek el szemem elől gonosz tetteiteket! Ha vétkeitek skarlátpiírosak is, hófehérekké válhattok, ha vörösek is, mint a bíbor, fehérekké lehettek, mint a gyapjú. (Ézs 1,16—19) A próféta szavai szíven találtak — így szólt a tisztátalan —, a lelkemben sóhajtozva ezt mondtam Istennek: "Ó, Isten, te azért jöttél a világba, hogy megmentsd a bűnösöket (1Tim 1,15), amit most ígértél nekem a próféta által, teljesítsd be rajtam, méltatlan bűnösön. Lásd, mostantól fogva adósod vagyok, és engedelmeskedem neked, egyenes szívvel megvallom előtted, hogy nem akarok több gonoszságot elkövetni, hanem ellene mondok minden törvényszegésnek, és ettől a pillanattól tiszta lelkiismerettel szolgálok neked, Ma, ó, Uram, ebben az órában fogadj el engem mint bűnvallót, aki eléd borul, és aki a jövőben minden bűntől megtartja magát! Ezzel az elhatározással léptem ki a templomból, és a lelkemben úgy döntöttem, Isten előtt többé nem teszek semmi gonoszsägot.« Azok, akik ezt hallották, egy akarattal hangosan Istenhez kiáltottak: 5. Milyen nagyok a te műveid, Urunk, mindent bölcsen cselekedtél!« (Zsolt 103, 24).Keresztények, ismerjétek meg a Szentírásból és a szent kinyilatkoztatásokból, milyen jóságos Isten azokhoz, akik bátran hozzá menekülnek, és aki a bűnbánat alapján rendbe hozza a régi vétkeket, és ő újra nekik adja az ígéreteket, és a korábbi vétkek miatt nem tesz
