Page 136 [136]
vonulás az alóv oVros lelki elhagyásának első lépése volt a belső gondolatoktól és
gonosz szenvedélyektől való megszabadulás által.""
A pusztai remetékkel kapcsolatosan fontos szem előtt tartani, hogy legfőbb vágyuk,
amely erre a különös életformára sarkallta őket, az volt, hogy , helyes viszonyba
kerüljenek Istennel? Ennek előfeltétele pedig az önismeret, a saját bűnösséggel —
vagyis ,az önösséggel és az Istentől való elidegenedettséggel — való konfrontáció
volt”! Erről szól a következő mondás:
„Egy testver ezt kerdezte Pojmen abbätöl: »Mit kell tennem a cellamban?« O ezt vä¬
laszolta: »Az elet a celläban kivülröl nezve kétkezi munka végzése, napi egyszeri ét¬
kezés, hallgatás és szemlélődés. A cellában való rejtett előrehaladás ez: elkerülni az
önvádat, bárhová menjen is az ember, megtartani az imaidőket, a rejtett dolgok felett
pedig nem elsiklani. Ha eljutsz odáig, hogy a kétkezi munkától szabad leszel, akkor
menj a közösségbe, és imádkozz zavartalanul. A legfontosabb ez: juss közösségre a
jóval, a rossz társaságától pedig tartsd tavol magad.«””
A csendességben folytatott lelki élet együtt jár olyan külső tevékenységekkel,
amelyek az időt és a teret strukturálják (munka, étkezés). A külső rend szemmel
nem vagy csak alig látható belső előrehaladást hoz magával. Ezt a belső fejlődést
vagy érést úgy ismeri fel önmagában a szerzetes, ha az önmagával szembeni
elmarasztaló gondolatai (önvád) a különböző élethelyzetekben egyre kevésbé
jelentkeznek. Azaz önazonosan lesz képes jelen lenni különböző szituációkban.
A belső előrehaladás másik biztos jele, hogy a szerzetes azt tapasztalja magán:
egyre kevésbé felszínes a figyelme. Mélyebbre lát a dolgok felszínénél, belső ösz¬
szefüggések tárulnak fel előtte. Poimén abba ezt így fogalmazza meg: már nem
siklik el a rejtett dolgok felett.
A cellában folytatott ,,csend-élet" kapcsolatba hozza, közösségbe helyezi az em¬
bert. A jóval is és a rosszal is. Fontos megkülönböztetnie, hogy ami csendességé¬
ben kialakul benne, az valami nagyobb jónak a része, vagy valami rossznak, esetleg
negatívnak.
10 MÜLLER 1993, 218. o.
1 Uo. 149. 0.
2 AP 742.