Oldal 113 [113]
térnyerése a partvidéken, akiket még inkább eltérő kultúrát hordozó etnikumként
határozhatunk meg, mint az izraeli törzseket. A filiszteusokkal kapcsolatban is tetten
érhető az elkülönülés gyakorlata. A deuteronomista teológia leírása szerint elvárt
izraeli magatartáshoz hasonlóan a filiszteusok vallásilag," sőt egyedülálló módon
gazdaságilag is szegregált módon léteztek a többi nép mellett. A vasmonopóliumot
például maguknak tartották meg, érthető katonai okoknál fogva, de kevesebb szó
esik velük kapcsolatban arról, hogy a fazekasság is olyan kiemelt gazdasági területük
volt, amelyben nem fogadtak importot, csak exportáltak." A fazekasság egyébként
is fontos tényező az interkulturális kapcsolatok szempontjából, mert a régészet
által feltárt kerámiakereskedelmi utak a legtöbb környezeti és kulturális határon
átívelnek, beleértve a politikai és etnikai határokat is.
A térbeli meghatározottság magában hordozza a konfliktusforräst, ahogyan az is,
ha egy csoportot — vizsgalatunkban az izraeli törzseket — az adott területen élő többi
néptől elkülönült etnikumként határozunk meg, amelynek a többi csoporttól eltérő
szokásai és kultuszgyakorlatai vannak. Az elkülönülési szándék viszonylag szűk föld¬
rajzi és kulturális keretek közé szorítva folyamatos konfliktusforrást hordoz magában.
Az elhatárolódás nyílt kijelentései és cselekedetei ellenére azonban az interkulturális
kölcsönhatás jelensége is elkerülhetetlenül fennáll. A kultúrák közötti kapcsolatok
során az emberek nemcsak különbségeket és irritációkat tapasztalnak, hanem ha¬
sonlóságokat és közös vonásokat is," amelyek tetten érhetőek a bibliai szövegekben.
Fontos hangsúlyozni, hogy a premonarchális kor konkrét interkulturális viszonyai¬
ról keveset tudunk, vizsgálatunk tárgya ezért az adott korról retrospektív módon
beszámoló deuteronomista történeti műnek? az izraeli honfoglalás és a királyság
közötti fejezete, a Bírák könyve.
A társadalomtudományi megközelítés esetében nem elhanyagolható szempont,
hogy a tárgyalt szövegek a kánaáni népek közé települő, közöttük élő etnikai kisebb¬
ségként írnak az izraeli törzsekről. Nagy a kísértés, hogy a beszámolók szándéka
alapján engedjünk a ,mi és ők" kategorizálásnak, de ez az éles megkülönböztetés
1 Gazdaságilag és katonailag is erős leigázó hatalomként nem volt okuk a helyi őslakosok istenségeinek
kultuszát átvenni. Az istenségeik ószövetségi elnevezései ugyan utalhatnának erre, de sokkal inkább
arról lehet szó, hogy az izraeliek hogyan nevezték el és helyezték el a saját fogalomrendszerükben a
filiszteus istenségeket. Lásd SPANUTH 1980, 197. 0.
5 WOOD 2009, 60—61. o.
6 BARMEYER 2011, 37. 0.
7 Deuteronomista történeti műnek nevezzük az ószövetségi történeti könyveknek a Mózes ötödik
könyvétől a Királyok második könyvéig terjedő szakaszát. Ezek a könyvek (5Möz, Jözs, Bir, 1-2Säm,
1—2Kir) tartalmi és teológiai egységet is mutatnak időbeli folytonosságuk mellett. A deuteronomista
redaktor a babiloni fogság felől magyarázza a választott nép történetét az Istennel való kapcsolatának
tükrében. Lásd bővebben: KUSTÁR 2004b.