Oldal 106 [106]
mokat mutat a gumráni Közösség szabályzatával (105)." A talmudi jogtudományban
a következményekkel járó jogi döntések az operatív testület egészének felelősségi
körébe tartoznak, amelyet a tanúk, a bíróságok és a közösség együtt alkotnak. Az
evangéliumban a konfrontatív vita rendezésében eljáró személyek (egy, majd két¬
három tanú, majd az egész gyülekezet) az egyes szinteken az egész közvélemény
képviseletében lépnek fel. Ezáltal a kijelölt és felhatalmazott jogi személy(ek), a
,tanúk" társadalmi nyomást gyakorolnak a jogi folyamatban számonkért egyénre.
Az ügy tehát mindenkor a nyilvánosság terében zajlik."
Pál a levélben olyan helyzetet teremt, amely megidézi a jogi eljárást. Ő maga Ti¬
móteussal, valamint a sokak által ismert misszionáló igehirdetőkkel együtt a tanúk
szerepében tűnnek fel, együttesen alkotják az egyház — ékkAno(a — nevében eljáró
jogi szervet, operatív testületet. Ez adja Pál megszólalásának, fellépésének erejét,
legitimitását.
Pál tudatosan él a nyilvánosság eszközével, amint arra a rabbinikus hagyomány
szerint jogilag felhatalmazása van az eklézsiától — erre utalnak a Jézus szájába
adott szavak is az evangéliumban. A felhatalmazás legitimációja visszavezethető
a rabbinikus hagyományra, amely szerint bizonyos számú"? emberek összegyü¬
lekezése esetén az Úr velük van. Ennek a hagyománya él tovább a keresztény
spiritualitasban: ,,...ahol ketten vagy harman Osszegytilnek az én nevemben, ott
vagyok közöttük. (Mt 18,20)"
Az idézett evangéliumi részben a folytatásban Jézus Péter kérdésére válaszolva
hangsúlyozza, hogy a megbocsátásra való készség az isteni mércével merendö („het¬
16 Luz (2001, 453. 0.) szerint az átfedés vitatott. A Közösségi szabályzat nem utal szakaszolt folyamatra (10S
6,24—7,25). Ugyanakkor valószínű, hogy a tanúk előtti feddés szükséges volt, mielőtt az egész gyülekezet
előtt megtörténne a vádemelés (105 6.1; CD 9,3—4). Az 105 5,6-ban úgy tűnik, hogy a kérdés a közösség
hierarchiájában való előléptetés vagy lefokozás; a Damaszkuszi iratban (CD 9) pedig jogi eljárásról van
szó. Kizárásról egyikben sincs szó. LUZ 2001, 4.50. o. szerint a kizárás lehetősége ezen a szöveghelyen
felmerül ugyan, de feszültségben áll Máté más szövegeivel. Mt 7,1—2-ben például az ítélkezés tilalmáról
olvasunk, vagy másutt az egyház olyan corpus permixtumként jelenik meg, ahol a jó és a rossz megfér
egymäs mellett az iteletig (13,37-43.49-50; 22,11-14). Az intes és feddés ószövetségi, talmudi hagyomá¬
nyairöl &s a qumräni vonatkozäsokröl läsd bövebben: BASSER-COHEN 2015, 467-477. 0.
17 BASSER-COHEN 2015, 469-470. 0.
18 Pl. tíz, öt, három, kettő és egy. A párhuzam kimutatható az evangélium és a rabbinikus szövegek
között (BASSER-COHEN 2015, 471. 0.).
5 BASSER-COHEN (2015, 472. o.) úgy véli, hogy a gondolat forrása Malakiás 3,16. A rabbinista exegézis
szerint a vers két emberre utal, akik elhatározzák, hogy döntésre jutnak egy földi ügyben; Isten meg¬
hallgatja őket, és aszerint cselekszik, amit ők eldöntöttek, mivel válaszol az igazak konszenzusára. Az
evangéliumban (Mt 18,19) a , negegyeznek; , egyetértenek" szó azt jelenti, hogy döntésre jutottak arról,
hogy mit kell tenni. Ezt az értelmezést a malakiási igében szereplő nidbaru szó nyelvtani alakjából
vezetik le (Rabbi Nátán, Atyák A/8).