Oldal 80 [80]
változik saját identitásuk és identitástudatuk, milyenek lesznek a vallási ismereteik
más népek hitvilágának tükrében, milyen a világképük, a társadalomképük és az
emberképük, milyen szavakkal és képekkel fogalmazzák meg istenképüket, mit tar¬
tanak elfogadhatónak a közösség számára. Azt is láthatjuk, hogy az Ószövetségben
a gyerekek úgy modelljei a tanulásnak, hogy amikor ők felteszik a kérdéseiket, akkor
a nép minden tagja, fiatalok és idősek velük együtt kérdeznek és tanulnak. Ugyanez
igaz az újszövetségi történetekre is: egy éppen alakuló közösség tagjainak közösségi
tanulását követhetjük nyomon Péter végletességében, Tamás értetlenkedésében,
Júdás elbizonytalanodásában, Pál vehemenciájában, a női követők gyászában, a
testvérek rivalizálásában, a farizeusok dühöngésében, az írástudók kritikáiban s
a számos név nélküli követő személyes vonásaiban. Ezekben az elbeszélésekben
jól kirajzolódik az egyéni tanulási folyamat szociális jellege is. A közösség tagjai
új ismereteket szereznek, új képeket alkotnak meg azáltal, hogy egymásra vannak
utalva, együtt kell szembenézniük ismeretlen dilemmákkal, s közösen kell meg¬
oldaniuk új helyzeteket.
A Biblia elbeszéléseire tekintve megbizonyosodhatunk arról, hogy a közösség
nemcsak együtt jár a tanulással, de szükségeltetik is hozzá. Közösség kell a kész¬
ségek kibontakozásához, az ismeretek elsajátításához, a gondolkodásmód és a vé¬
lemények alakításához, a döntések és a cselekedetek kiérleléséhez. Még erősebben
látszik a közösség tanulásban betöltött szerepe az egyház kétezer éves történelmén,
a hittanóra egyháztörténeti tananyagrészén: a dogmák kialakulásában, az egyház
formálódásában, a felekezeti hagyományok ápolásában. A konstruktív tanulás során
nagy szerepet játszó kérdés is közösségben hangzik el mind a bibliai elbeszélésekben,
mind az egyház történetében. A hittanórán pont olyan kérdező közösséggé tudnak
válni a diákok egymás számára a tanulás során, mint amilyenek a bibliai közösségek
voltak, ahol , a kérdezés maga az együttműködés; " és az együttműködés kérdezésre
motivál. Hasonlóan ahhoz, ahogy Gadamer írja: az értelmezők sokasága osztozik
a szöveg megértésének élményén, így válik majd az értelmezők közönsége közös¬
séggé a tanulás során.
A közösségnek a hittanórai tanulás terén betöltött szerepe kapcsán eszünkbe
juthat Tillich figyelmeztetése is a hitoktatásról mint beavató oktatásról: lényeges,
hogy a beavató oktatás elég széles és mély közösségi alapon történjen meg, különben
veszít az egzisztenciális dimenziójából. A hazánkban jelenleg folyó hit- és erkölcstan¬
oktatás kapcsán ez a dilemma három formában is felmerülhet. Egyrészt egy osztály
nem biztos, hogy a megfelelő méretű és elegendő alappal rendelkező közösség, de
ha még az is széttöredezik több, kis létszámú felekezeti csoportra, akkor mi bizto¬
37 SHARP 1997, 85. 0.