Oldal 79 [79]
Bizonyára nem pontosan ugyanúgy élték meg mindannyian a Jordánon való
átkelést, amint most sem ugyanúgy képzeljük el mindannyian ezt az eseményt.
Jelen voltak és vannak ennek elképzelésében a saját élmények, a szülőktől hallott
beszámolók a tengeren való átkelésről és az egyéni képzelet, a személyes belső kép
is. Ez a személyes tudás már a Biblia különböző könyveinek szövegén is tükröződik,
hiszen az egyes szerzők sem pontosan ugyanúgy írják le az Egyiptomból való sza¬
badulás tengeri átkelését, hanem mindenki egy kicsit másként festi le ezt a képet a
szavaival.? Józsué könyvének szerzője is máshogy látja a Vörös-tengeri kivonulást
(Jözs 4,21-25), mégis összeköti egy , ahogyan"-nal a kettőt, hiszen nem az a lényeg,
hogy egészen precízen ugyanúgy látjuk-e az eseményt lelki szemeinkkel, hanem
hogy a szabadítás egzisztenciális ééményében tudunk találkozni. Az átkelés mód¬
ját és részleteit nem ismerjük, mert nem lehet elmagyarázni. Egy normatív jellegű
tanítás során szerzett, objektiv(nek tűnő) tananyag megtanulása helyett sokkal
fontosabb és maradandóbb az átkelésről való tanulás során a személyes élménnyel
és ismeretekkel való kapcsolódás. Ez az egyetlen ,ahogyan" szócska jól mutatja,
hogy az elbeszélések szerepe az, hogy Izrael minden tagjának a képzelőerejét meg¬
piszkálja és kinyissa, ezáltal a személyes kapcsolódás lehetőségét megteremtse, s
így szabaddá tegye az utat a tanulás számára." Csak ennek segítségével kelhetnek
át a tanulók is a tengeren.
Ugyanígy építenek a képzeletre mint kötelékre a Biblia más könyvei is. Csupán
az újszövetségi csoda- és gyógyítástörténetekre utalunk, ahol szintén nem a csoda
hogyanjának elmagyarázásában merül el a szerző, hanem a szabadításélmény át¬
élését hangsúlyozza, a részleteket pedig meghagyja a képzelőerő számára.
Közösség
A konstruktív modell szerint a képzelet és a kreativitás központi szerepe mellett a
szabályok teszik lehetővé a tanulást. Amint feljebb írtuk, az adaptivitás kritériuma
nem engedi meg a szabályok nélküli vagy szabályokhoz nem illeszkedő tudás ki¬
alakulását. Az adaptivitás egyik legerősebb mércéje a közösség. A közösség, amely
együtt alkotja, ismeri fel és tartja be a szabályokat.
Az egész Biblián végigkövethetjük, hogy a közösség milyen erős szerepet tölt be
a tanulásban. Az Ószövetségben láthatjuk, hogy a kollektív tanulási folyamat so¬
rán hogyan fedezi fel a nép együtt az Istennel megélt kapcsolat dimenzióit, miként
35 Móz 14,21-22; Zsolt 66,6; Zsolt 78,13; Zsolt 106,9; Zsolt 136,13—14; Ézs 63,12; 1Kor 10,1—2; Zsid
11,29.
36 BRUEGGEMANN 2008.