Page 63 [63]
»
gaságokat, hogy megtudd: én vagyok az Úr, aki téged néven szólított, Izráel Istene.
(Ezs 45,2-3)
Isten múltbeli cselekedeteinek a tanúságtevő felidézése is Isten ismeretéhez vezet.
, Beszéld majd el fiaidnak és unokáidnak, hogyan bántam Egyiptommal, és jeleimet
is, amelyeket közöttük tettem. Tudjátok meg ebből, hogy én vagyok az Úr!" (2Móz
10,2) Ismerni Istent annyit tesz, mint személyes kapcsolatban lenni vele, amit ő
kezdeményez és tesz lehetővé." Sőt, Isten már előbb ismeri mindazokat, akiket ki¬
választott, akik az övéi. , Az Úr így szólt Mózeshez: Megteszem ezt is, amiről beszéltél,
mert elnyerted jóindulatomat, és név szerint ismerlek téged” (2M6z 33,17) Avagy
így szól Jeremiáshoz: , Mielőtt megformáltalak az anyaméhben, már ismertelek, és
mielőtt a világra jöttél, megszenteltelek, népek prófétájává tettelek. (Jer 1,5) Ennek
az isteni megelőző ismeretnek a gondolata tükröződik később Pälnäl is: „Mert most
tükör által homályosan látunk, akkor pedig színről színre; most töredékes az ismere¬
tem, akkor pedig úgy fogok ismerni, ahogyan engem is megismert Isten." (1Kor 13,12)
»De ha valaki szereti Istent, azt mar ismeri Isten.’ (1Kor 8,3)
Az Isten cselekvéséből és kijelentéséből következő istenismeret soha nem vala¬
milyen spekulatív jellegű tudás, hanem élő és bensőséges kapcsolat. , Mert szere¬
tetet kívánok, és nem áldozatot, Isten ismeretét, és nem égőáldozatokat. (Hós 6,6)
Ez az ismeret/kapcsolat az Istennek való szívbéli engedelmességben nyilvánul
meg. ,,... törvényesen és igazságosan járt el: ezért ment jól a dolga! Jogához segítette
a nincstelent és szegényt, ezért ment jól a dolga! Így tesz, aki ismer engem — így szól
az Úr" — olvashatjuk Jósiás királyról (Jer 22,15—16). De ennek az ellenkezőjére is
láthatunk számos példát. , Fiaimat fölneveltem, fölmagasztaltam, de ők elpártoltak
tőlem! Az ökör ismeri gazdáját, a szamár is urának jászlát, de Izráel nem ismer,
népem nem ért meg engem. Jaj, vétkes nemzet, bűnnel terhelt nép!" (Ézs 1,2—4)
s, Negyven évig bosszankodtam arra a nemzedékre, és ezt mondtam: Tévelygő szívű
ez a nép, nem ismeri utjaimat.’ (Zsolt 95,10) Ad absurdum lehet valaki Isten papja,
a törveny magyaräzöja gy is, hogy magat az Urat nem ismeri (Jer 2,8), ami pon¬
tosan rámutat Isten valódi ismeretének nem pusztán informatív, fogalmi, hanem
személyes kapcsolati jellegére. Ugyanakkor az új szövetség ígérete is kimondottan
Isten ismeretéhez kapcsolódik.
„Eljön az az idö - így szól az Úr —, amikor új szövetséget kötök Izráel és Júda házával.
[...] Törvényemet beléjük helyezem, szívükbe írom be. Én Istenük leszek, ők pedig az én
népem lesznek. Akkor nem tanítja többé egyik ember a másikat, ember az embertársát
arra, hogy ismerje meg az Urat, mert mindenki ismerni fog engem, kicsinyek és nagyok
8 SCHMITZ 1976, 396. O.