leegyszertisitve és igaztalanul ugy szoktak bemutatni, mint aki gyengének bizonyult,
mindenáron megbékélésre törekedett, és ezért nem tartott ki igazán következete¬
sen a reformáció ügye mellett. Ha azonban ezt a képet árnyaljuk, ha megismerjük
a részleteket is, általánosan bevett közhelyeknek kell búcsút mondanunk, és sok ta¬
nulságra lelünk. Az együtt ugyanis a létszámon túl minőséget is jelöl. Melanchthon,
aki az emberi problémákhoz is tudósként közelített, posztilláskönyvében fájlalja azt
a durva hangot, amely a teológusok vitáiban tapasztalható, és megállapítja, gyakran
a legtanulatlanabbak lépnek fel embertelen (bestiali) mogorvasággal a tanultabbak¬
kal és szerényebbekkel szemben. Az egyházban nem így kellene lennie, mondja,
hanem , némileg szeretetben" (aliguid amanter) kellene egymással beszélni és az
egyetértést előmozdítani. A mértéktelen vitákat nem lehet a buzgósággal menteni,
mert , nem Istennek tetsző az az igyekezet, amely olyan dolgok miatt háborog (tu¬
multuari), amelyeket nem ismertek meg kellően!"
A felsőoktatásban a tanulás és az oktatás közösségi jellege akorábbiaknál nagyobb
hangsúlyt kapott az utóbbi időkben. Korábban inkább csak a sok hallgató előtt nagy
előadásokat tartó egyetemi tanárokról, professzorokról beszéltek, akiknek a neve
és híre adott rangot egy-egy fakultásnak. A tananyagot a korábbi képzési módban
nagy összefoglaló kompendiumok szolgáltatták, amelyek összefoglalóan ismertet¬
tek irányzatokat, bemutattak alkotókat és műveket azok megtanulandó értékelé¬
sével együtt. Különösen az angolszász felsőoktatásban és annak hatására kerültek
előtérbe a tutorok, akik a hallgatókat akár egyenként, akár kisebb csoportokban
tanácsolják, segítik, támogatják tanulmányi vagy kutatási programjuk összeállítá¬
sában és megvalósításában. A képzés egyre inkább azt tűzi célul, hogy a művekkel
és irányzatokkal a diákok személyes találkozás révén ismerkedjenek meg, és annak
alapján maguk alakítsák ki véleményüket, nem nélkülözve a tutoriális segítséget.
Az oktatók által vezetett szemináriumokhoz képest az ilyen tanulás előnye, hogy
több lehetőséget ad az egyéni érdeklődés kielégítésére, és a diák aktivitását igényli,
mert nem lehet tétlenül és némán megbújni mások háta mögött. Magyarországon
egyelőre a tehetséggondozás területén beszélnek tutorokról. Az ilyen tanulásban
tehát — a félreértések elkerülése végett ezt meg kell említeni — nem a mindig hallga¬
tó az igazán jó diák. A magyar , hallgató" szó az egyetemi polgárra nézve nem adja
vissza a más nyelveken használatos student, studiosus értelmét, aminek jelentése:
törekvő, tudományra vágyó, érdeklődő. Az ilyen hozzáállás az, amely előidézheti a
tanulásra alkalmas légkört. Így valósulhat meg a mondás, hogy a diák nem edény,
amelyet meg kell tölteni, hanem fáklya, amelyet meg kell gyújtani.