Oldal 33 [33]
nalizmus korában az érzésekre hivatkozó Schleiermacher hatását gyanítjuk, akinek
a gondolkodásában azért mégis megtalálható a tanulás momentuma, amennyiben
azt kívánja feléleszteni, tudatosítani, fejleszteni, ami benne van az emberben. A 20.
század teológiai megújulása az emberben szunnyadó természetessel szemben a tö¬
rést és a döntést hangsúlyozta, a bibliai elbeszélésekkel és kánonnal szemben pedig
komolyan foglalkoztatta a történelmi hitelesség kérdése. Az utóbbit hangsúlyozva
ennek a kornak az igehirdetői mintha azt mondták volna: itt állok, hogy tolmácsol¬
jam a kétségeimet. Valójában azonban mégsem a tagadás, hanem az igazságról való
megbizonyosodás vágya hajtotta őket, vagyis a tanulás, a növekedés, a hitelesség.
Általános értelmében használtuk itt a teológia szót: a hit gondolkodása, gondolkodás
a hitről. Ugyanígy teszünk, amikor most alapvetően a teológia három szintjéről beszé¬
lünk. Az egyik a teológia kutatása és előadása akadémiai szinten, amelynek rendeltetése
az egyházi szolgálatra való felkészítésen kívül, hogy a hitügyét és szempontját képviselje
a tudományok világában, és párbeszédet folytasson azok képviselőivel. A másik a fel¬
készítés a felsőfokú tanulmányokkal felvértezett mindennapos egyházi szolgálatra: ige¬
hirdetésre, tanításra, lelkipásztorolásra és arra, hogy a lelkész képes legyen párbeszédre
vagy vitára a hitről, akár egyházi szervezés keretében, akár spontán testvéri beszélgetés
és vigasztalás során, amint a Schmalkaldeni cikkek fogalmaz." Harmadikként a foga¬
lomnak ebben az általános és tág értelmében teológiát művel még az unokáját helyes
imádkozásra tanítgató és szavait helyreigazító, iskolázatlan nagyszülő is.
A teológiai tevékenységek e három szintje között különbség van, de amennyiben
a maga helyén mindegyik elvégzi, ami a hivatása, mindegyiket csak a maga szintjé¬
vel lehet összemérni, tehát tudóst a tudóssal, lelkészt a lelkésszel, diplomával nem
rendelkező laikust a diplomával nem rendelkező laikussal.
A vázolt általános értelemben a teológia — mint gondolkodás a hitről — mindhá¬
rom szinten számot ad ugyanis arról, hogy mi a forrása, mi a mértéke, mi a tartalma.
Egyik szint sem képes minden emberi kérdést megválaszolni. Mindegyiket foglal¬
koztatja az Istenről és a hitről való beszédre nézve, hogy mi helyes vagy helytelen.
Mind küldetésének tudja a hit továbbadását (1Pt 3,15), és kérdezi azt is, hogy milyen
az igaz hitnek megfelelő életvitel. Semmiképpen sem volna helyénvaló a szintek kö¬
zötti minőségi különbségről beszélni, ami azonban nem jelenti, hogy a három szint
egymáshoz való viszonyát ne terhelné meg sok feszültség és értetlenség.
° Schmalkaldeni cikkek Ill. 4. In: KK 4: 61. 0.