Oldal 27 [27]
OCR
van jelen az érkező újban. Hogy mikor melyik a hangsúlyos, azt reményeink és félelmeink határozzák meg. Mindez igaz egyéni sorsunkra; ha a saját vagy szeretteink életútjára vagy az előttünk belátható lehetséges változásokra gondolunk, pozitív víziók és megalapozott vagy alaptalan félelemek váltják egymást, leginkább jelen állapotunk függvényében. Létezik a jövővel kapcsolatos szociálpszichológiai közösségi kép is, amely hol hatalmas reménnyel, hol pedig komoly szkepszissel és félelemmel tekint a jövőre és az érkező újra. Míg korábban teljes általánossággal beszélhettünk az új iránti általános eufóriáról, mára sokat változott a kép, a félelem a jövőtől sokkal erősebbé vált. Ennek oka lehet a megvalósuló jövő különbsége a korábban vízionálthoz képest, kijózanító és elkeserítő tendenciák bőven vannak. Viszont oka az úgynevezett future shock is, ami az egyszerre túl nagy számban érkező új feldolgozhatatlanságából és elbizonytalanító hatásából következik. A fentiekből leszűrhetünk néhány gyakorlati szempontot, ami az egyház viszonyulását segítheti az újhoz. Az egyházi gyakorlatban tipikusan a változatlan tartalom új, kortárs formában való megjelenítése és ezzel befogadásának megkönnyítése szokott az új területeként megjelenni. Ezt missziológiailag motivált formai innovációnak tekinthetjük. Létezik az új áradatában a változástól a vallás területén hangsúlyosan elzárkózó mentalitás is. Itt az új akár rejtett formáinak felfedezése és ezek megakadályozása, ezzel a fennálló állapot konzerválása a cél. Ekkor innovációról nem beszélhetünk. A következő esetben az új belépése a múlt, az elfeledett újrafelfedezésével történik. Ma számos példáját látjuk a keresztény tradíció különösen a spiritualitás területén történő felértékelésének. Ez az újrafelfedező innováció a múlt kincseire nyitott hozzáállás, a felejtéssel szemben a múltra inspiráló forrásként tekint. Amikor régi liturgiai formák a spiritualitás új megélését teszik lehetővé a jelenben, akkor nemcsak a kulturális felejtés ellen tett lépésről, hanem helyreállításról és újra otthonossá tételről is beszélhetünk a renováció értelmében. Nem egyszerűen a régi áll helyre, hanem a régi a jelentől más értelmet is kap. Az innováció megjelenésének következő formája az, amikor az új — különösen az innovációt a középpontjába állító modern esetében — általános vonzerőt jelent, ahol az innovációt elsősorban külső inspiráció hatja át: itt társadalmilag motivált innovációról beszélhetünk. Ebben az esetben a követés és a reakció jellemzőbb, mint a belső teológiai innováció. Számos, más területeken létrejövő változás jelenik meg a teológia vagy az egyház egészének életében. A szociáletika területén
