Seite 200 [200]
KÁNSÁGTÓL A KÖZTÁRSASÁGIG
el: létszáma alig három év alatt csaknem tízmillióval lett kevesebb, 2002-ban 23,9
milliós adatot rögzítettek."? A mélypontot követően azonban az elmúlt másfél
évtizedben a fenti körülmények ellenére fokozatosan felgyorsult, mára kritikus
mértékűvé vált az állatállomány növekedése, amelynek összlétszáma 2010-re
immár a 45 millió darabot is megközelítette," tíz évvel később pedig már a 70
milliót is meghaladta."
Az új politikai, és elsősorban az új gazdasági környezet hatására felbomlani
látszanak a mongol társadalomnak azon struktúrái, amelyekben a szocializmus
éveit követően is a hagyományos nomád életmódot folytatók élnek.95 A mai
Mongóliában az elmúlt három évtizedben két - részben lakóhelyi adottságok
alapján - markánsan elkülönülő társadalmi csoport körvonalazódott. Ha szélesebb
perspektívában vizsgáljuk, akkor egy alapvetően a mongol járásközpontokban,
városokban - elsősorban a fővárosban - élő, letelepült életmódot folytató, ehhez
a gazdasági környezethez alkalmazkodó csoportot látunk egyfelől, akik az egzisz¬
tenciális érvényesülést már egyértelműen az urbanizált környezetben (és nem is
feltétlenül a városban", hanem egyre gyakrabban külföldön) képzelik el. Ha ezt
a közösséget közelebbről vizsgáljuk meg, akkor elkülöníthetünk egy , nyugati"
mintákat követő, , valódi" urbánus közösséget, illetve a vidéki kistelepüléseken,
járásközpontokban láthatunk olyan csoportokat is, amelyek a nomád életmód
bizonyos elemeit megtartva és csak időszakosan élnek letelepült környezetben.
Mellettük találjuk másfelől a mai mongol társadalom nagyjábólegyharmadát kitevő,
és folyamatosan zsugorodó szegmensét, amelynek megélhetését nagy vonalakban
mais a hagyományos nomád nagyállattartás biztosítja.
Mára a mongol társadalom bő kétharmada városokban él. A 2010-es adatok
szerint a népesség 6890-a választotta az urbanizált területeket, ez aszám az utóbbi
években biztosan nem csökkent. A népsűrűség országos átlaga 1,7 f6/négyzet¬
kilométer volt, ez országos átlagban 13,3 százalékos emelkedést mutatott az egy
évtizeddel korábbihoz képest, ám Ulánbátorban már meghaladta az 50%-ot a
növekedés, elsősorban a főváros felé irányuló intenzív belső migrációnak köszön¬
hetően. A lakosság éves növekedési rátája a 2000-es évek második évtizedében
1,5-2,2% között mozgott.
A folyamatos betelepülés következtében a mongol főváros lakossága az elmúlt
két évtizedben drasztikusan emelkedett. Míg az ezredforduló környékén a főváros
lakossága nagyjából 800 000 főt számlált, addig a regisztrált lakosság a 21. szá¬
zad első évtizedének végére — a 2011-es népszámlálási adatok alapján" - jóval
692 SNEATH 2006: 153.
693 AVAR 2014: 11.
594 https://montsame.mn/en/read/211029 (utolsó megtekintés: 2022. 06. 22.)
695 SZILÁGYI 2017.
66 https://1212.mn/BookLibraryDownload.ashx?url=Census2020_Mongolia_Eng.pdf&In=En
(utolsó megtekintés: 2022. 06. 17.)
Az Ulánbátori Statisztikai Hivatal adatai alapján, 2011-ben a főváros regisztrált lakosainak
száma 1 206 000 fő. http://www.ubstat.mn/ (utolsó megtekintés: 2022. 06. 22.)
697
198