Oldal 191 [191]
MONGÓLIA AZ EZREDFORDULÓN
a vidékre induló postajáratokkal, buszokkal"" - terítették a fővárosban, illetve az
egész országban. A kisebb boltok, trafikok ugyan önállóan kicsi, de összességében
megfelelő méretű piacot teremtettek az így érkezett árucikkeknek. A szerény hasz¬
not azután, ismét kalákában, újabb szállítmány beszerzésére fordították. Ebben
az időben gyakran fordult elő, hogy a mongol határokon szinte képtelenség volt
kishatárforgalommal vasúton átkelni, mert a helyi , kereskedők" minden kupét
lefoglaltak áruik számára. Az utazó ilyenkor éppúgy megoszthatta fülkéjét egy
banánszállítmánnyal, mint néhány karton sörrel vagy egy ülőgarnitúra terebélyes
foteljeivel. Az ilyen jellegű tevékenység elsősorban a városi lakosság körében volt
elterjedt. A vidék ekkor is megmaradt hagyományos gazdálkodási formáinál, és
abban az időszakban népességszáma sem csökkent jelentős mértékben. Ez a tény
biztosította a mongol gazdaság túlélését.
Az említett kereskedelmi formák később, az ezredforduló környékén, fokoza¬
tosan visszaszorultak. A gazdaság ezen szegmensében is megjelentek a nagyvál¬
lalkozások, amelyek elég tőkeerősek voltak a nagy tételben történő kereskedelmi
forgalom lebonyolításához. Ez jelentős változásokat is generált. Egyre több kül¬
földi, multinacionális cég jelent meg, kínai, dél-koreai, japán vállalatok nyitottak
kirendeltségeket, kínálták áruikat és szolgáltatásaikat — a mongóliai piacszerzés
érdekében gyakran nyomott áron -, és a városokbanis folyamatosan nőtt a fizető¬
képes kereslet. Az új körülmények hatására az ezredforduló tájékán az árubőség
robbanásszerűen megnőtt, ebben az értelemben a mongol főváros napjainkban
semmiben sem különbözik a világ más nagyvárosaitól.
A kétezres évek közepére fokozatosan kezdtek beérni a gazdaság átalakítását
célzó intézkedések. 2004-ben a bányászat, az építő-, illetve a szolgáltató ipar
területén csaknem 6596-os növekedést regisztráltak. Tovább folytatódott a priva¬
tizáció, 2004-ben magánkézbe került az ország legfontosabb kőolaj-forgalmazója,
és tervben volt a nemzeti légitársaság, valamint az ország legnagyobb kasmír ke¬
reskedelemmel foglalkozó vállalata, a Gobi Cashmer privatizációja is. Az évtized
közepére a nemzeti össztermék csaknem 8096-át magáncégek adták.
Látványos eredményeket hozott a bányaipar fejlesztése is. Az energiahordozók
kitermelése mellett jelentős bevételeket eredményezett az egyik legfontosabb ipari
nyersanyagnak számító réz bányászata is, melynek világpiaci ára folyamatosan
emelkedett. Az ipari termelésnek ekkor csaknem 6096-át a bányászat adta.
A mongol gazdaság motorja az évtized végén is a bányaipar volt. Ebben — a
harmadik fél bevonását célzó rendszeres mongol kísérletek ellenére is — Kína volt
és maradt Mongólia legjelentősebb partnere. A 2010 nyarán Mongóliába látogató
Wen Jiabao kínai kormányfő megbeszélésein is a mongol ásványkincsek kitermelése
és az infrastruktúra-beruházások fejlesztése kapcsán állapodtak meg szorosabb
együttműködésről. Kína elsősorban az ország délkeleti területein található fekete¬
szén-, arany- és rézbányákban szerzett érdekeltségeket. A kétoldalú tárgyalásokon
670 Nem egyszer fordult elő, hogy a szerző vidéki terepmunkáján úttalan-utakon zötykölődve,
az épp utolért postabusz hátsó ablakában magyar Balaton szelet-, vagy étolaj szállítmányt
látott. Ekkor valószínűleg épp ilyen konténer érkezett az országba.
189