alapon működött, ellehetetlenítve ahagyományosan meglehetősen kevés pénzbeli
megtakarítással és forrással rendelkező nomádok jelentős részét."
Mongóliában - számos kelet-európai országhoz hasonlóan - egy viszonylag szűk
csoportlett az állami vagyon kiárusításának haszonélvezője. Bár a külső források
lehetőséget biztosítottak volna arra, hogy a mongol bankrendszer kiépítésével
megteremtsék a gazdaság finanszírozásának feltételeit, ám a rendelkezésre álló
kereteket rosszul használták fel. A külső források — jellemzően segélyek, illetve a
nemzetközi pénzügyi rendszer intézményeinek támogatásai - eltűntek a bankrend¬
szer útvesztőiben, egy szűk elit érdekeit szolgálva. Ugyanakkor - a posztszovjet
politikai és gazdasági átalakulásokra nemcsakitt jellemző módon - ez a gazdasági
csoport a politikai réteggel, elsősorban az 1996-os választásokon győztes Demok¬
rata Unióval szoros kapcsolatokat ápolt. Nem véletlen, hogy nem sokkal a hatalom
megszerzése után már a külföld elvtelen kiszolgálójának bélyegezték őket.
Ebben a választási ciklusban érte el mélypontját a gazdasági visszaesés is. Az
1990-es évek elején elvesztett piacok helyett ekkor még nem sikerült újakat kiépíteni,
így amongol gazdaság hagyományosan jólteljesítő szegmense - elsősorban az állati
eredetű nyersanyagokra (pl. bőr) épülő iparágak — is drámai visszaesést produ¬
kált.§55 Az infláció jelentős mértékben megugrott, a mongol fizetőeszköz, a tugrik
dollárhoz viszonyított árfolyama 1996-ban fél év alatt csaknem 3696-kal esett.
Az ellentmondásos gazdasági döntések következtében, a kívülálló számára is
könnyen megfigyelhető sajátos gazdálkodási formák alakultak ki az országban a 20.
század utolsó évtizedében. A különböző kisvállalkozások létrejöttét a fent említett
fuvarozó cégekis jól szemléltetik, de amongolok kreativitására, illetve agazdasági
jellegű magánkezdeményezésekre még számos más példát is találhatunk. A piacgaz¬
daság (zakh zeeliin üye) bevezetése, az állami vállalatok fokozatos visszaszorulása,
az állam által irányított kereskedelem visszaesése nyomán egyre-másra jelentek
meg a kisebb - gyakran csak alkalmi társulásként működő - magänvällalkozäsok.
Ezek gyakran a törvényi kereteket feszegették, és az állandó munkahely mellett
inkább csak fizetés-kiegészítést biztosítottak a nem főállású vállalkozók számára.
A’90-es évek végén az utazó számára úgy tűnhetett, hogy egész Mongólia keres¬
kedik. Az állami- és magánkézen lévő vállalati szintű kereskedelem hiányosságait
kihasználva, egyre-másra nyíltak a kisebb boltok, trafikok, amelyek áruellátásáról
sajátos módon gondoskodtak. Gyakran fordult elő, hogy kisebb közösségek, saját
anyagi forrásaikat összeadva, megvásároltak egy-egy vagonnyi szállítmányt a
legkülönbözőbb termékekből. Ezt vasúton Kínából vagy Európából a fővárosba
szállították, és szintén , kisipari" módszerekkel - például barátok segítségével vagy