Page 189 [189]
MONGÓLIA AZ EZREDFORDULÓN
A MONGOL GAZDASÁG
A mongol rendszerváltást követő években az oroszok kivonulása, a korábbi
KGST-kapcsolatok megszűnése igen jelentős következményekkel járt, a mongol
gazdaság gyakorlatilag az összeomlás szélére került. 1991-re lényegében megszűntek
azok a struktúrák, amelyeken keresztül a korábbi évtizedekben a Szovjetunió és a
kelet-európai államok támogatták a mongol gazdaságot. A városokban akadozott
az élelmiszer-ellátás, bevezették a jegyrendszert, és bár a nomád területeken az
életmód sajátosságaiból adódóan az élelmiszer biztosítva volt ugyan, más termé¬
kek, iparcikkek utánpótlása azonban kérdéses volt. Az infláció óriási mértékben
emelkedett. A megfelelő mennyiségű konvertibilis valuta hiányában a cserekeres¬
kedelem vált a bel- és külföldi kapcsolatok egyik olyan eszközévé, ami segített az
átmeneti nehézségek áthidalásában.
A mongol rendszerváltás és politikai átalakulás időszaka utáni kormányok
egyik legjelentősebb feladata a gazdasági helyzet normalizálása volt. A korábbi
stratégiai partner — a Szovjetunió és a KGST - kivonulása egy csupán kismérték¬
ben iparosított, elsősorban a korábbi szövetségesek igényei szerint kialakított, és
számottevő infrastruktúrával nem rendelkező, így önmagában szinte életképtelen
gazdaságot hagyott hátra. A helyzetet nehezítette, hogy a szocializmusra jellemző
tulajdonviszonyok miatt nem épült ki az államon kívüli alapvető pénzügyi és
gazdasági infrastruktúra. Ebben a helyzetben a mongolok a sokkterápia-szerű
átszervezés útját választották, amit nem övezett egyértelmű támogatás sem bel-,
sem külföldön. Jó bizonyíték erre, hogy a rendszerváltás időszakában kialakult
sokszínű mongol pártpaletta minden képviselője kiemelt figyelemmel, és változatos
ötletekkel fordult ezen kérdések megoldása felé.
A piacgazdaság bevezetésének egyik hatása volt a fentebb már tárgyalt, vidék
felé meginduló vándorlás. A városban élő mongol lakosság jelentős része tartott
fenn kapcsolatokat vidéki rokonaival, ami egyrészt az élelmiszer-ellátás magánúton
történő megszervezésének gyakorlatát hozta, másrészt azt, hogy sokan ezen kap¬
csolatok felhasználásával adták fel városi életüket, és költöztek vidékre.
Ebben a környezetben kellett, szinte a nulláról kezdve, a gazdaság bővülésé¬
nek feltételeit megteremteni. A nemzetközi közösség nem hagyta magára ezzel
a problémával az országot — a 90-es évek közepén Mongólia volt a világ egyik
legnagyobb hitelfelvevője. Az így rendelkezésre álló forrásokat azonban közel
sem tudták megfelelően felhasználni. 1998-ban már a második bankkrízis söpört
végig az országon, és a privatizációt sem sikerült elég körültekintően véghezvinni.
A vidéki szövetkezetek privatizációja valójában már az 1980-as évek legvégén
megkezdődött, gyakorlatilag megelőzve a politikai változásokat. Ezek eleinte
a negdel-adminisztráció és a pásztorok közötti megállapodásokat jelentették a
termelési kvótákkal és a pásztoroknak fizetett bérekkel kapcsolatban. 1989-től
ezeket az egyezségeket bérleti szerződések váltották fel, majd ezt követte a tényleges
privatizáció az 1990-es évek elején, ami 1991-1992-től gyakorlatilag teljesen piaci
187