Page 168 [168]
OCR
KÁNSÁGTÓL A KÖZTÁRSASÁGIG évek első évtizedének végéig." Ehhez a helyzethez képest jelentős újdonságot hozott, mikor 2009-ben Ts. Elbegdorj a Demokrata Párt vezető pozíciójából úgy tudta megnyerni az elnökválasztást, hogy egy évvel korábban még a Mongol Népi Forradalmi Párt győzedelmeskedett a parlamenti választásokon. Az 1990-es reformok idején politikai konszenzus alakult ki a mongol politikai, gazdasági élet újjászervezésének szükségességéről. Az 1990-es többpárti választások azonban csak az első lépést jelentették e téren. A politikai élet szereplőinek többsége abbanis egyetértett, hogy ez az átalakítás a demokrácia bevezetését, a társadalmi, gazdasági és kulturális élet feletti bürokratikus kontroll lebontását, a piacorientált gazdaság kiépítését és a többpárti választási rendszer kialakítását kell, hogy célozza. Az 1990-es és az azt követő parlamenti, illetve közvetlen elnökválasztások bizonyították, hogy az állampárti rendszert a lehető leggyorsabban sikerült leváltani. Az már kérdéses volt, hogy a többi célt milyen ütemben és milyen formában képesek elérni. Kétségtelen, hogy a felsorolt átalakításokat a törvényalkotási rendszer megváltoztatásával kellett kezdeni. A sikeres reformokhoz új értékrendet kellett meghonosítani, át kellett alakítani a képzési rendszert, és biztosítani kellett az új törvényi szabályozás elfogadtatását és betarthatóságát is. A kétezres évekből visszatekintve úgy látszik, hogy a rendszer átalakítása nagyjából két szakaszra bontható. Az első az 1990-es választások megszervezésétől az 1992-ben készített új alkotmány elfogadásáig tartott, amelynek alapvetően az volt a feladata, hogy megteremtse azokat az alapokat, amelyek lehetővé teszik, az új politikai, gazdasági, társadalmi reformok sikeres bevezetését. A folyamatnak ez a része nagyjából az új mongol Alkotmány 1992. január 13-án történt bevezetésével le is zárult. A második rész immár az új alkotmányos keretek közötti törvényalkotás volt, amelynek meghatározó szakasza a következő öt évben zajlott. Ebben a kormányzati ciklusban a már második szabad választás alapján felállt új parlament mennyiségi szempontból jól dolgozott. Az összesítések alapján elfogadtak 137 ágazatitörvényt, 142-t módosítottak, ratifikáltak 40 nemzetközi egyezményt, és 46 törvényt töröltek. Ez azonban csak a folyamat első része volt, hiszen a jogrendszer átalakításának lendülete semmit sem vesztett azt követően sem, hogy a következő, 1996-os választásokon egy alapjaiban új összetételű országgyűlés ült össze. Összesen 255 törvénymódosítás és 71 nemzetközi egyezmény elfogadása fémjelezte az immár a korábbi ellenzék által vezetett törvényhozás munkáját. Az 1998 januárjában elfogadott , Mongol jogi reform" nevű programterv a parlamenti ciklus második felére további 50 új törvény megalkotását, illetve száznális több törvénymódosítás kidolgozását irányozta elő. Az itt felsorolt lépéseket az új politikai elit természetesen egy olyan környezetben tette meg, amelyben hangsúlyos szerepet kaptak azok a külkapcsolatok, melyek a korábbi rendszer prioritásaival ellentétes előjelűek voltak. A különböző nemzetközi szervezetek támogatásának 613 Részben kivételt jelent Ochirbat elnök második ciklusa, mert ő ugyan a parlamenti többséget szerzett MNEP támogatásával jutott a pozícióhoz először, de második ciklusára 1993-ban már az akkori ellenzék jelölte. 166
