Page 168 [168]
KÁNSÁGTÓL A KÖZTÁRSASÁGIG
évek első évtizedének végéig." Ehhez a helyzethez képest jelentős újdonságot
hozott, mikor 2009-ben Ts. Elbegdorj a Demokrata Párt vezető pozíciójából úgy
tudta megnyerni az elnökválasztást, hogy egy évvel korábban még a Mongol Népi
Forradalmi Párt győzedelmeskedett a parlamenti választásokon.
Az 1990-es reformok idején politikai konszenzus alakult ki a mongol politikai,
gazdasági élet újjászervezésének szükségességéről. Az 1990-es többpárti választások
azonban csak az első lépést jelentették e téren. A politikai élet szereplőinek többsége
abbanis egyetértett, hogy ez az átalakítás a demokrácia bevezetését, a társadalmi,
gazdasági és kulturális élet feletti bürokratikus kontroll lebontását, a piacorientált
gazdaság kiépítését és a többpárti választási rendszer kialakítását kell, hogy célozza.
Az 1990-es és az azt követő parlamenti, illetve közvetlen elnökválasztások bizonyí¬
tották, hogy az állampárti rendszert a lehető leggyorsabban sikerült leváltani. Az
már kérdéses volt, hogy a többi célt milyen ütemben és milyen formában képesek
elérni. Kétségtelen, hogy a felsorolt átalakításokat a törvényalkotási rendszer
megváltoztatásával kellett kezdeni. A sikeres reformokhoz új értékrendet kellett
meghonosítani, át kellett alakítani a képzési rendszert, és biztosítani kellett az új
törvényi szabályozás elfogadtatását és betarthatóságát is.
A kétezres évekből visszatekintve úgy látszik, hogy a rendszer átalakítása nagy¬
jából két szakaszra bontható. Az első az 1990-es választások megszervezésétől az
1992-ben készített új alkotmány elfogadásáig tartott, amelynek alapvetően az volt
a feladata, hogy megteremtse azokat az alapokat, amelyek lehetővé teszik, az új
politikai, gazdasági, társadalmi reformok sikeres bevezetését. A folyamatnak ez a
része nagyjából az új mongol Alkotmány 1992. január 13-án történt bevezetésével
le is zárult.
A második rész immár az új alkotmányos keretek közötti törvényalkotás volt,
amelynek meghatározó szakasza a következő öt évben zajlott. Ebben a kormányzati
ciklusban a már második szabad választás alapján felállt új parlament mennyiségi
szempontból jól dolgozott. Az összesítések alapján elfogadtak 137 ágazatitörvényt,
142-t módosítottak, ratifikáltak 40 nemzetközi egyezményt, és 46 törvényt töröl¬
tek. Ez azonban csak a folyamat első része volt, hiszen a jogrendszer átalakításá¬
nak lendülete semmit sem vesztett azt követően sem, hogy a következő, 1996-os
választásokon egy alapjaiban új összetételű országgyűlés ült össze. Összesen 255
törvénymódosítás és 71 nemzetközi egyezmény elfogadása fémjelezte az immár
a korábbi ellenzék által vezetett törvényhozás munkáját.
Az 1998 januárjában elfogadott , Mongol jogi reform" nevű programterv a par¬
lamenti ciklus második felére további 50 új törvény megalkotását, illetve száznális
több törvénymódosítás kidolgozását irányozta elő. Az itt felsorolt lépéseket az új
politikai elit természetesen egy olyan környezetben tette meg, amelyben hangsúlyos
szerepet kaptak azok a külkapcsolatok, melyek a korábbi rendszer prioritásaival
ellentétes előjelűek voltak. A különböző nemzetközi szervezetek támogatásának
613 Részben kivételt jelent Ochirbat elnök második ciklusa, mert ő ugyan a parlamenti többséget
szerzett MNEP támogatásával jutott a pozícióhoz először, de második ciklusára 1993-ban
már az akkori ellenzék jelölte.
166