Page 157 [157]
OCR
NOMÁDOK A SZOCIALIZMUSBAN. MONGÓLIA A MÁSODIK VILÁGHÁBORÚ UTÁN nyűség és a külső ingerekkel szembeni bizonyos fokú rezisztencia megnyilvánulása, ami gyakorlatilag az egész mongol történelmet végigkíséri azokban a korszakokban, amelyekben külső hatás, befolyás, vagy fennhatóság alatt voltak kénytelenek élni. Mongólia történetét gyakorlatilag a mandzsu hódítástól az 1990-es rendszerváltásig — és bizonyos értelemben napjainkig — meghatározza az ország geopolitikai helyzete, melynek következtében a mongol vezetés minden korszakban ebben a szűk térben volt kénytelen kormányozni országát. Ezeken a kereteken belül működött a mongol kormányzat Choibalsan és Tsedenbal - és követőik - korszakábanis. Épp ezért nem véletlen, hogy politikai örökségük napjainkban is vita tárgyát képezi. Mindketten a Szovjetunió teljes politikai, gazdasági dominanciájának időszakában voltak Mongólia egyszemélyi vezetői, míg Batmönkh épp e politikai struktúra gyengülése idején kerültaz MNEP és az ország élére, amit bizonyos értelemben a Szovjetunióban lezajló politikai változások hatásának is köszönhetett. Jambiin Batménkh (1926-1997) képzett kézgazdasz volt, politikusi pályája előtt 1951-től oktatóként, később vezetőként dolgozott különböző mongol felsőoktatási intézményekben.""? 1973-tól volt tagjaaz MNEP Központi Bizottságának, ahol a tudományos és oktatási területért felelt, majd 1974-ben előbb elnökhelyettese, később elnöke lett a Minisztertanácsnak. Ekkor már a párt reformkommunista szárnyának meghatározó alakja volt, komoly politikai támogatottságot épített ki maga mögött, és végül egy évtized elteltével, 1984-ben lépett Tsedenbal helyébe. Hatalomra kerülésével — közgazdászként - azonnal a gazdasági kihívásokra adott válaszok kidolgozására fektette a hangsúlyt. Első beszédében, az 1981-es 18. pártkongresszus által meghatározott célok elérését, a gazdálkodás reformját, a pazarlás megszüntetését, az energia és nyersanyag megtakarítását, a mezőgazdaság hatékonyabbá tételét és a beruházások hatékonyságának növelését jelölte meg célként, ami nagyvonalakban azonos volt az akkori — hetedik — ötéves terv célkitűzéseivel is." A megfogalmazott tervek ugyanakkor az előző politikai nomenklatúra kritikáját is jelentették. Elítélte Choibalsant az általa alkalmazott kormányzati módszerek, a vezetése alatt tapasztalt állami elnyomás miatt, és közvetlen elődjét is bírálta a személyi kultusz átvétele és fenntartása okán. Bathmönk tisztában volt azzal, hogy a gazdasági gondokat bizonyos mértékig a nyitás, egyfajta korlátozott liberalizáció segíthet megoldani, így ennek érdekében hajlandó volt megengedni bizonyos mértékű politikai és gazdasági reformok bevezetését is. 1985 után nem állt ellen a Gorbacsov hatalomra kerülésével a Szovjetunióban elindult reformfolyamatnak. Irányelveket adott ki a gazdaság decentralizációjáról, és 1986-ban a politikai környezet változását jelezte, hogy az MNEP hivatalos folyóirata, az Ünen ( , Igazság") Gorbacsovnak az SZKP kongresszusa elé terjesztett, gazdasági liberalizációról szóló teljes beszédétis változtatások nélkül közölte." Bár Batmönkh a reformokat kissé lassabb tempóban képzelte el mint a példát adó szövetségese, azonban nem aka572 SANDERS 1996: 20. 573 SANDERS 1985: 123. 574 DiLLıon 2020: 114; RossABı 2005: 8. 155
