Page 157 [157]
NOMÁDOK A SZOCIALIZMUSBAN. MONGÓLIA A MÁSODIK VILÁGHÁBORÚ UTÁN
nyűség és a külső ingerekkel szembeni bizonyos fokú rezisztencia megnyilvánulása,
ami gyakorlatilag az egész mongol történelmet végigkíséri azokban a korszakokban,
amelyekben külső hatás, befolyás, vagy fennhatóság alatt voltak kénytelenek élni.
Mongólia történetét gyakorlatilag a mandzsu hódítástól az 1990-es rendszervál¬
tásig — és bizonyos értelemben napjainkig — meghatározza az ország geopolitikai
helyzete, melynek következtében a mongol vezetés minden korszakban ebben a szűk
térben volt kénytelen kormányozni országát. Ezeken a kereteken belül működött a
mongol kormányzat Choibalsan és Tsedenbal - és követőik - korszakábanis. Épp
ezért nem véletlen, hogy politikai örökségük napjainkban is vita tárgyát képezi.
Mindketten a Szovjetunió teljes politikai, gazdasági dominanciájának időszakában
voltak Mongólia egyszemélyi vezetői, míg Batmönkh épp e politikai struktúra
gyengülése idején kerültaz MNEP és az ország élére, amit bizonyos értelemben a
Szovjetunióban lezajló politikai változások hatásának is köszönhetett.
Jambiin Batménkh (1926-1997) képzett kézgazdasz volt, politikusi pályája előtt
1951-től oktatóként, később vezetőként dolgozott különböző mongol felsőoktatási
intézményekben.""? 1973-tól volt tagjaaz MNEP Központi Bizottságának, ahol a
tudományos és oktatási területért felelt, majd 1974-ben előbb elnökhelyettese,
később elnöke lett a Minisztertanácsnak. Ekkor már a párt reformkommunista
szárnyának meghatározó alakja volt, komoly politikai támogatottságot épített ki
maga mögött, és végül egy évtized elteltével, 1984-ben lépett Tsedenbal helyébe.
Hatalomra kerülésével — közgazdászként - azonnal a gazdasági kihívásokra
adott válaszok kidolgozására fektette a hangsúlyt. Első beszédében, az 1981-es
18. pártkongresszus által meghatározott célok elérését, a gazdálkodás reformját,
a pazarlás megszüntetését, az energia és nyersanyag megtakarítását, a mezőgaz¬
daság hatékonyabbá tételét és a beruházások hatékonyságának növelését jelölte
meg célként, ami nagyvonalakban azonos volt az akkori — hetedik — ötéves terv
célkitűzéseivel is."
A megfogalmazott tervek ugyanakkor az előző politikai nomenklatúra kritikáját
is jelentették. Elítélte Choibalsant az általa alkalmazott kormányzati módszerek,
a vezetése alatt tapasztalt állami elnyomás miatt, és közvetlen elődjét is bírálta a
személyi kultusz átvétele és fenntartása okán. Bathmönk tisztában volt azzal, hogy
a gazdasági gondokat bizonyos mértékig a nyitás, egyfajta korlátozott liberalizá¬
ció segíthet megoldani, így ennek érdekében hajlandó volt megengedni bizonyos
mértékű politikai és gazdasági reformok bevezetését is. 1985 után nem állt ellen a
Gorbacsov hatalomra kerülésével a Szovjetunióban elindult reformfolyamatnak.
Irányelveket adott ki a gazdaság decentralizációjáról, és 1986-ban a politikai kör¬
nyezet változását jelezte, hogy az MNEP hivatalos folyóirata, az Ünen ( , Igazság")
Gorbacsovnak az SZKP kongresszusa elé terjesztett, gazdasági liberalizációról szóló
teljes beszédétis változtatások nélkül közölte." Bár Batmönkh a reformokat kissé
lassabb tempóban képzelte el mint a példát adó szövetségese, azonban nem aka¬
572 SANDERS 1996: 20.
573 SANDERS 1985: 123.
574 DiLLıon 2020: 114; RossABı 2005: 8.
155