Oldal 153 [153]
NOMÁDOK A SZOCIALIZMUSBAN. MONGÓLIA A MÁSODIK VILÁGHÁBORÚ UTÁN
ban élő nemzeti kisebbségek önrendelkezési jogára. Ugyanakkor ez az év volt az
is, amikor létrejött a Mongol Népköztársaság, és a szovjetek — bár Kínával kötött
szerződésben ismerték el azt, hogy a mongol területek Kína részét képezik - sietve
vették fel a kapcsolatot az új szocialista állammal.
A Kuomintang által hangoztatott elvekhez hasonlóan, az első kínai kommunista
alkotmány 1931-ben megadta a kisebbségeknek az önrendelkezés jogát. Mao ezzel
szemben 1936-ban és néhány évvel későbbi nyilatkozataiban is úgy fogalmazott,
hogy a népi forradalom győzelmével Külső-Mongólia majd a kínai föderáció ré¬
szévé válik, illetve sajátos autonóm jogokkal felruházva akár önkéntis csatlakozna
Kinahoz.**’ Ezek a felvetések akár alapot is adhattak a mongolok rendszeresen
felemlegetett félelméhez, miszerint Kína soha nem fog lemondani egykor birtokolt
területeiről. A fentiek ellenére a második világháborút követő rendezés és az 1945.
őszi mongol népszavazások eredményét a Kínai Népköztársaság is elismerte.
A korai ötvenes években a szovjetek és Kína együttműködtek Mongólia fejlesz¬
tésének terén. E kezdeményezések első fontos lépése a transzmongóliai vasútvonal
kiépítése volt. Az északi, szovjet-mongol határtól Ulánbátorig 1949-re megépült
az összeköttetés, míg Peking felé a vasút csak az ötvenes évek közepére vált hasz¬
nálhatóvá. 1952-ben írták alá a vasútfejlesztésre vonatkozó megállapodásokat,
ahogyan a tíz évre szóló kínai-mongol gazdasági együttműködésre vonatkozó
megállapodást is. Ezzel együtt a korban a kínai beruházások nem érték el a
szovjetek által nyújtott támogatások negyedét, még akkor sem, amikor a szovjet
csapatok 1956-ban történt részleges kivonása után erre nagyobb lehetőség látszott.
A kínai-mongol kapcsolatok 1950-es években jellemző irányát jól példázza,
hogy az 1957-ben Moszkvában tető alá hozott szovjet-mongol támogatási szer¬
ződés megkötését követően a Kínai Népköztársaság is hasonló döntést hozott,
és 190 millió jüan támogatást ajánlott fel Mongóliának. A döntés — amit a kinai
miniszterelnökhöz, Zhou Enlaihoz (1898-1976) kétnek — bizonyitéka a kinaiak
és a szovjetek között Mongóliával kapcsolatban továbbélő rivalizálásnak. Mindkét
szomszéd fontosnak tartotta, tartja, hogy meghatározó befolyása legyen az ország¬
ban, és ahogyan látjuk, az inga hol az egyik, hol a másik szomszéd felé billent az
évszázadok során.
A mongol-kínai kapcsolatokat a 20. század közepe utánis alapvetően befolyásolja
a két ország viszonya a Szovjetunióval. Ezen kívül azonban voltak, és a mai napig
is vannak még olyan kérdések, amelyek közvetlenül hatással vannak a két ország
viszonyára. Ezek közültörténeti távlatokban a mongol Yuan-dinasztia hatalmát, és
annak a mongol nemzeti identitásra napjainkig gyakorolt hatását érdemes megemlí¬
tenünk, de ennek ellenpontjaként a közös történeti hagyományban jelen van a Qing
mongol területek feletti befolyásának korszaka is. A kapcsolatok szempontjából
nem elhanyagolható tény, hogy Kína egyik elismert nemzeti kisebbségeként több
mongol él a nagyhatalom területén, mint amennyien az anyaországban. Létezésük,
559 GREEN 1986: 1342.
560 GREEN 1986: 1346.
151