KÁNSÁGTÓL A KÖZTÁRSASÁGIG
szer Ázsiában meghatározó többi államával — a Koreai Köztársasággal, illetve az
Egyesült Államokkal - történő kapcsolatfelvétel. Az USA az 1970-es évek elejétől
fokozatosan fejlesztette kapcsolatait a Kínai Népköztársasággal, de ez nem jelen¬
tette azt, hogy automatikusan tovább lépett volna Ázsia belső területei felé. Bár
tény, hogy a kétoldalú kapcsolatok megalapozása irányába tett puhatolózó lépések
egészen 1961-ig nyúlnak vissza, """ de a diplomáciai kapcsolatfelvétel ekkor még nem
történt meg." Ennek alapvető oka volt, hogy épp az 1960-as években megromló
szovjet-kínai viszony terelte az ázsiai nagyhatalom figyelmét a nyugati kapcsolatok
felé, és fokozta a szovjet befolyást Mongóliában. Ennek következtében az Egyesült
Államok csak a szovjet befolyás csökkenésének időszakában, Gorbacsov hatalomra
kerülése, és a híres 1986-os vlagyivosztoki beszéde (1986. július 28.) után fordult
Mongólia felé. 1987 januárjában ismerte ela Mongol Népköztársaságot, "S viszont
ezután szinte azonnal, 1988-ban már nagykövetséget is nyitott Ulánbátorban. A
rendszerváltás után pedig Mongólia meghatározó politikai szövetségese lett.
A Koreai Köztársaság még később csatlakozott a Mongóliával diplomáciai kap¬
csolatot létesített országokhoz. Érdekes módon az 1988-ban a keleti blokk országai
felé meghirdetett koreai nyitást követően — aminek viszonzásában Magyarország
járt az élen" — csak két évvel, 1990 márciusában jött létre a diplomáciai kapcso¬
lat Mongólia és Dél-Korea között, és bár a kezdeti terveket csak lassú fellendülés
követte," az azóta eltelt három évtizedben Dél-Korea fontos partner lett.
Mongólia mint ütközőállam
Ahogyan korábban már utaltunk rá, Mongólia számára kulcskérdés, hogy milyen
viszonyt ápol két szomszédjával. A szovjet-orosz kapcsolatok gyakorlatilag a 19-20.
század fordulójától fokozatosan átvették a kínai kapcsolatok szerepét a mongol
politikai, gazdasági élet területén. Mongólia függetlenségének kínai elismerésével,
illetve a Kínai Népköztársaság megalakulásával új korszak kezdődött, de ez csak
addig tartott, amíg a szovjet-kínai kapcsolatok ezt lehetővé tették. 1949 és 1962
között a Mongol Népköztársaság és a Kínai Népköztársaság közötti kétoldalú
kapcsolatok látványos sebességgel fejlődtek.
Kína az 1920-as évektől kezdődően képtelen volt akaratát érvényesíteni a
perifériákon. Ez is hozzájárult ahhoz, hogy a szovjetek gyakorlatilag — ha a japán
terveket nem számítjuk — konkurens nélkül maradtak a belső-ázsiai területek
feletti fennhatóság megszerzéséért folytatott versenyben. Ez természetesen nem
jelenti azt, hogy Kínának ne lett volna elképzelése a mongol területek státuszára
vonatkozóan. 1924-ben az első Kuomintang Nemzeti Kongresszus utalt a Kíná¬
554 BATBAYAR 2018: 324.
555 SANDERS 1987: 144.
556 RossABI 2005: 9.
557 CsoMA 2018: 259-261.
SS8 LEE 2016: 1-3.