Seite 139 [139]
NOMÁDOK A SZOCIALIZMUSBAN. MONGÓLIA A MÁSODIK VILÁGHÁBORÚ UTÁN
Az előző korszakhoz köthető társadalmi elit háttérbe szorítása, pozícióik gyen¬
gítése és a régi rendszertől elszakadni képes új mongol társadalom kialakítása
során az oktatás meg-, illetve újjászervezése, valamint az új kultúra , kialakítása" is
fontos eszköze volt a hatalomnak. A mongol társadalom minél inkább hasonlított
a mintaadó szovjethez, annál távolabb került hagyományos kultúrájától, és az új
kormányzat - jellemzően az elhibázott kollektivizálási kampányok után - jelentős
erőforrásokat mozgósított a nomád gazdálkodás, az állattenyésztési ágazat fenntar¬
tására, a pásztorok pedig egyre jobban kötődtek az új struktúrájú adminisztratív
bürokráciához. Ez egyrésztaz MNEP vidéki szervezeti hálózatának kiépítése miatt
alakultígy, másrészt a szövetkezeti rendszer óvatosabb, de fokozatos kiterjesztése
révén. A kollektivizálás egyébként is fontos eszköze volt annak, hogy a mongol
nomád társadalmat jól áttekinthető adminisztratív rendszerbe szervezze az új
hatalom. A korábbi magángazdaságok és a kolostori birtokok felszámolásával a
termelékenységet is növelni akarták, de mint láttuk, ennek épp ellenkező hatása
volt. Nagy állami gazdaságokat (sangiin aj akhui), állattartó kollektívákat (negdel)
hoztaklétre, és ezekhez rendelték az egyes pásztorcsaládokat a közigazgatási rend¬
szer kereteit — jellemzően a sumok szintjén - figyelembe véve. Ezek a kollektívák
a gazdaságirányítás központosítása mellett az egységes, egyenlő szocialista társa¬
dalom kialakítását, valamint a vagyonkiegyenlítést is segítették, hiszen a nomád
körülmények között a vagyon alapja az állatállomány." A negdelek brigádokra
oszlottak, ezek eleme volt maga a gazdálkodó pásztorcsalád. Így tehát, miközben
a vagyoni különbségeket eltüntették, létrehoztak egy olyan gazdálkodó szerve¬
zetet, ami a családok számára biztosította az alapvető gazdasági infrastruktúrát
521 SUTTON-SMITH 2017: 9.
137