Seite 138 [138]
KÁNSÁGTÓL A KÖZTÁRSASÁGIG
vállalkozásának természetes célpontjaivá váltak."" Hagyományos körülményeiket,
életmódjukat hátrahagyva költöztek a városokba, ahol különböző kollektívákban
és gyárakban dolgoztak, utóbbiak hamarosan megjelentek az egész országban, sőt
a század 1960-as éveitől megindult az új városok építése is, " amelyek a kiépülő
mongol szocialista ipar központjai lettek. Mivel Mongóliában a forradalom előtt nem
volt számottevő ipari szektor, a proletariátus mint osztály megszervezése nem volt
egyszerű feladat. A munkások gyakorlatilag az ipari üzemekkel együtt , építették"
saját társadalmi közegüketis. Az új társadalmi csoport kiemelt szerepet játszott az
MNERP társadalmiasításában is, politikai szerepük növekedésének súlyát jól jelzi,
hogyaz 1940-es évekre elérte — egyes számítások szerint jóval meghaladta — az 5%¬
ot," amia hivatali dolgozók, pártfunkcionáriusok 41,296-os arányával kiegészülve
már a tagság nagyjából felét adta. 1969-ben a munkások, illetve családjaik összesen
már hozzávetőleg a teljes mongol népesség egyharmadát, 36,396-át tették ki."
aa x
19. kép Tevével költöző nomádok (1969. Forrás: Fortepan, Bagi Róbert.)
57 MYADAR 2017a: 16.
515 Darkhan 1961; Erdenet 1974.
55 Morozova az 1948-as párttagok között 4,796-ra teszi a munkások arányát, Sanders viszont
7,6%-ot emlit. MoRozova 2009: 121; SANDERS 1986: 36.
520 SANDERS 1986: 37-38.
136