Page 116 [116]
KÁNSÁGTÓL A KÖZTÁRSASÁGIG
értettek teljesen egyet abban, hogy a szovjet csapatok milyen mértékben vállaljanak
szerepet a mongol területek védelmében."" Demid és Genden, akik a mérsékelt
szerepvállalást preferálták, végül vereséget szenvedtek."? A szovjet kormányzat¬
nak ismét sikerült rákényszerítenie az akaratát a mongolokra, és figyelmen kívül
hagyva az 1924-es szovjet-kínai szerződést — amelyben a szovjetek elismerték,
hogy a mongol területek Kína részét képezik -, aláírták aszovjet-mongol kölcsönös
segítségnyújtási szerződést.
Az 1936. március 14-én aláírt egyezmény egyebek mellett lehetővé tette a szovjet
haderő szabad mozgását Mongóliában, "" így a mongolok nem tudták elkerülni a
Vörös Hadsereg , baráti szándékú bevonulását". Még az év januárjában a MNFP
Központi Bizottsága felkérte a Szovjetuniót, hogy állomásoztasson csapatokat a
mongol területeken, és ennek végrehajtása az egyezmény hatálya alatt 1937 őszén
kezdődött, miután a Mongol Népköztársaság kormánya, illetve az MNEP által
többször is hivatalosan megismételt segítségkérésre válaszul a szovjet alakulatok
bevonultak Mongóliába."
A szovjetek katonai szerepvállalásával kapcsolatos politikai nézetkülönbséget
itt sem békés úton rendezték. Még 1936 nyarán újra bebörtönöztek olyan politikai
foglyokat, akiket egy évvel korábban a forradalom 15. évfordulója tiszteletére még
szabadon bocsátottak. Koholt politikai vádak alapján Genden és Demid is táma¬
dások céltáblája lett."? Demid marsall 1937 augusztusában lett mérgezés áldozata,
és Genden sem kerülhette el a sorsát."
Ahogyan korábban már említettük, az 1930-as évek közepétől egyre nőtt a
feszültség a Szovjetunió és Japán között, a kelet- és belső-ázsiai területek feletti
fennhatóság kérdésében. Az ellentétek kiéleződése egyre egyértelműbbé vált a
japán bábállam kikiáltása után, ami a harmincas években igen jelentős diplomáciai
Vörös Hadsereg katonai akadémiáján Tverben. Mongóliába való visszatérése után, az MNEFP
Központi Bizottságának tagja lett. 1936-ban Choibalsannal együtt kapta meg a Mongólia
marsallja kinevezést. Egy évvel később, 1937. augusztus 22-én a transzszibériai vasút egyik
állomásán vesztette életét. A halál okaként ételmérgezést állapítottak meg, de ezzel kapcso¬
latban több kétség is felmerült.
‘88 YASKINA 2007: 99-103.
#9 BAABAR 1999: 346-348.
49 A protokolla következő megállapodásokat tartalmazta: 1. A szovjetkormány 10 millió arany
rubel értékben támogatja a mongolokat egy Ulánbátor-Csita repülőjárat indításában; 2.
mindkét fél részt vesz az Ulánbátor és Csita közötti vasút megépítésében; 3. a Szovjetunió
segítséget ad a mongol haderő kiképzéséhez; 4. Mongólia szükség szerint biztosítja a szovjet
erők szabad mozgását az orszagban. BOIKOVA 1999: 109.
“4. BATBAYAR 2006: 193.
#7 BAABAR 1999: 355-357.
Őt még 1936-ban hívták a Szovjetunióba, ahol egy évet töltött egy szanatóriumban, majd
1937-ben Sztálin nagy tisztogatási kampányában a japánoknak való kémkedéssel vádolták
meg, ami a politikai leszámolások rendszeresen visszatérő toposza volt. 1937. november 27-én
végezték ki.
5
114