Page 104 [104]
KÁNSÁGTÓL A KÖZTÁRSASÁGIG
A SZOCIALISTA RENDSZER ALAPJAINAK
KIÉPÍTÉSE
A második világháború kitörését megelőző évtized a szovjet befolyás végleges
megerősödésének korszaka volt Mongóliában. Kína képtelen volt érdekei érvé¬
nyesítésére, és a szovjetek az 1924-es szerződés árnyékában, gyakorlatilag teljes
kontrollal bírtak az országban. Ráadásul a Komintern és a bolsevikok" szerepe a
kínai polgárháborúban 1923-1928 között ismét csak a szovjet kormány mongóliai
pozícióinak erősödését hozta.
1929. június 27-én aláírták azt a kölcsönös segítségnyújtási egyezményt, amely
a későbbiekben alapvetően befolyásolta a két ország kapcsolatát." A szerződés
következménye, hogy a Szovjetunió Mongólia legfőbb — és gyakorlatilag egyet¬
len - szövetségesévé vált, és kizárta harmadik ország - például Kína — közvetlen
beavatkozásánaklehetőségét. Egyúttal lezárva a cári orosz, majd szovjet kormányok
erőfeszítéseit, legalizálta is a szovjet kereskedelem és ipar monopol helyzetét az
országban."
Mint említettük, az 1920-as évek végére eldőlt, hogy a párton belül a szovjet
típusú politikai rendszer mellett elkötelezett csoport vált meghatározóvá. A pár¬
ton belüli győzelmüket azonban a perifériákon is érvényesíteni kellett. Ennek
akadálya volt, hogy az évtized végére a mongol lakosság körében nyilvánvalóvá
vált a fokozatos elszegényedés, és a rossz gazdasági helyzet nem segítette az új
hatalom elfogadtatását a pásztorok között. A vidéki pártszervezetek kialakítása, a
bolsevik propaganda terjesztése mellett, szükség volt a gazdasági helyzet javítására
is azért, hogy az új hatalom képes legyen megőrizni társadalmi bázisát. Mivel az új
mongol kormányzat nemzetközi szinten meglehetősen elszigetelt volt, a gazdaság
élénkítéséhez külföldi forrásokra csak korlátozottan számíthatott. Kína a polgár¬
háború miatt gyakorlatilag mind gazdasági, mind politikai értelemben elvesztette
befolyását a mongol terület felett, emellett az új mongol államot és kormányzatot
a szovjeteken kívül egyetlen más állam sem ismerte el, ezért gazdasági segítség
egyedül az északi szomszédtól érkezhetett Mongóliába. Ez a támogatás azonban
nem volt elég a gazdaság konszolidációjához, így a mongolok a korábbinál jóval
határozottabb módon folytatták a belső erőforrások erőszakos átrendezését.
Mongóliában - ahogy a mintaként szolgáló területeken — fokozódott a , nép el¬
lenségei" ellen irányuló propaganda, és ezzel párhuzamosantulajdonaik kisajátítása
is. Az ellenség bélyegét kapta a buddhista klérus, a korábbi kiváltságosok, de az
1930-as évek politikai pereiben rendszeresen visszatérő elem volt az imperialista
kém, japán kollaboráns és hasonló vád azokkal szemben, akiket a hatalom valamiért
— politikai meggyőződésük, származásuk, vagyoni helyzetük okán - ellenségnek
388 PANTSOV 2005.
389 YASKINA 2007: 89.
390 A Szovjetunióba irányuló mongol export 1927-ben 16 900 000 tugrik, a Kínába irányuló
12 800 000 tugrik volt, 1929-ben 21,5 millió állt szemben a 8,5 millióval, 1930-ban 21,5
milliö az alig 6,04 milliöval szemben. BoıkovA 1999: 109-110.
102