Seite 98 [98]
KÁNSÁGTÓL A KÖZTÁRSASÁGIG
felében a Komintern beavatkozása a kínai belpolitikába, illetve amongol kérdésben
kialakított status guo határozta meg a viszonyokat a térségben.
1924 februárjában a Pekingbe érkező szovjet követ, L. M. Karahan úgy nyilat¬
kozott, hogy a két ország közötti kapcsolatokban épp Mongólia jelenti a legkeve¬
sebb problémát: , A mongol kérdésekkel kapcsolatos ügy meglehetősen egyszerű.
Mongólia Kína része."55 Mondta mindezt annak ellenére, hogy a mongol kormány
már 1923 novemberében jelezte a szovjeteknek, hogy segítségüket kérik a Kínával
szembeni követeléseik megvalósításához, melyek közül az első pont a teljes mon¬
gol függetlenség elismerésének igénye volt." A szovjetek elutasították a mongol
kérés teljesítését, mivel a formálódó szovjet-kínai együttműködést nem akarták
veszélyeztetni. Bár a tárgyalásoktól nem zárkóztak el, azonban ebben azidőben a
szovjetek célja érezhetően a Kínával való jobb kapcsolatok kialakítása volt.
Ugyanakkor a szovjet diplomácia, és akkori vezetője, G. V. Csicserin""" attól
is tartott, hogy a mongolok elszakadásának támogatása gyengíthetné a szovjetek
pozícióit például a török tárgyalásokkal kapcsolatban. Az 1924. május 31-én
megkötött szovjet-kínai megállapodásban" rögzítették, hogy a Szovjetunió
tiszteletben tartja Kína szuverenitását és ezzel összefüggésben megerősítik az
1915-ös háromoldalú kjahtai szerződés Mongóliára vonatkozó rendelkezéseit, s a
szovjetek kivonják csapataikat az országból. A megállapodásról Csicserin 1924
júniusában a mongolokat is tájékoztatta.
A megállapodás természetesen nem maradt hatástalan. Egyrészt a mongolok
ügyük elárulásának érezték, másrészt a japánok elérkezettnek látták az időt a be¬
avatkozásra, és ez katalizátorként hatott a térség politikai viszonyainak alakulása
szempontjából is. Az 1924-es szovjet-kínai egyezményről "" a japánok rövid időn
belül tudomást szereztek. 1925. március 14-én Kenkichi Yoshizava (1874—-1965),"
364 MARCH 1996: 205-207; BATBAYAR 2006; LUZYANIN 1998.
365 BATBAYAR 2006: 86.
366 A mongolok elképzeléseiket egy öt pontos követelésben összegezték az orosz fél számára, és
kétoldalú tárgyalásokat kezdeményeztek. BATBAYAR 2006: 87.
367 Georgij Vasziljevics Csicserin (1872—1936) orosz arisztokrata családból származott. Pályáját
a berlini orosz követségen kezdte, de 1904-ben csatlakozott a szociáldemokrata mozgalomhoz
és még abban az évben emigrációra kényszerült. A világháború alatt brit fogságba került,
ahonnan a szovjet kormány közbenjárására 1918-ban szabadult, s mégabban az évben külügyi
népbiztos lett. 1920-tól tárgyalt a török, iráni, atgán kormánnyal, felügyelte a kínai tárgyalá¬
sokat. (A delegáció vezetője, a szerződés aláírója L. M. Karahan, a Pekingbe rendelt szovjet
követ volt.) Tevékenységének köszönhetően több ország felvette a diplomáciai kapcsolatot a
Szovjetunióval, tető alá hozta a megállapodásokat Törökországgal (1925) és Iránnal (1927).
1929-ben visszavonult, pozíciójáról 1930-ban váltották le.
368 MARCH 1996: 203.
369 A Szovjetunió érvénytelenítette a cári időszakban kötött szerződéseket, lemondott kiváltsá¬
gos jogairól, a külön bíráskodás jogáról, a jóvátétel megfizetéséről. A kelet-kínai vasút közös
irányítás alá került. JORDÁN 1999: 41-42.
370 A szovjet-kínai általános egyezmény szövegét lásd: HALMosY 1983: 216-220.
371 1923-1929 között a Kína-ügyi miniszter volt, Pekingben, illetve Tienchinben állomásozott
a japán konzulátusokon.
96