Page 95 [95]
A FORRADALOMTÓL
A FÜGGETLENSÉG ELISMERTETÉSÉIG
ÚTKERESÉS
Az új mongol állam megmaradásának biztosítéka egyértelműen a szovjet támogatás
volt, ami lehetővé tette, hogy Mongólia ne jusson az 1911-ben szintén függetlenségét
kikiáltó Tibet, vagy akár a japán bábállam, Mandzsukuó sorsára, és képes legyen
kivívni, majd később megis őrizni a Kínától való függetlenségét. Ennek azonban
ára volt. A szovjet támogatás csak úgy volt igénybe vehető, hogy hasonló ideológiai
alapon nyugvó népi demokráciát hoznak létre az országban. A mongol forradalmá¬
rok kezdetben alapvetően csak Mongólia függetlenségének megteremtését tűzték
ki célul, a bolsevikokkal kötött szövetség kialakítása során vált ez az ideológia a
mongol belpolitikai térben is meghatározóvá. Nem volt véletlen, hogy a korábban
egyetértő mongol forradalmárok hamarosan egymás ellen fordultak, és a politi¬
kai verseny, a hatalmi harcok végül egyértelműen ideológiai alapon, vagy ahhoz
kapcsolódó célokhoz köthető leszámolásokon keresztül jutottak el a végkifejletig.
Az 1920-as évek elején Mongóliában lezajlott politikai átalakulás fontos jellem¬
zője volt, hogy a mongol függetlenség kivívásáért 1919-ben indult szervezkedést
vezető mongol forradalmárok - köztük olyan meghatározó alakok, mint Szühebátor,
Danzan vagy Bodoo - nem voltak , profi" politikusok, és főleg tevékenységük korai
időszakában nem, vagy csak kevésbé befolyásolták őket ideológiai megfontolások.
Egyetlen céljuk az volt, hogy országukat felszabadítsák az idegen uralom alól, és
a függetlenedő államban egyfajta önálló, nemzeti demokratikus kormányzati
rendszer megvalósításában reménykedtek. Kétségtelen, hogy bizonyos értelemben
képesek voltak azonosulni a bolsevikok hatalomra vonatkozó ideológiai megköze¬
lítésével, de többen csak korlátozott mértékben és elsősorban céljaik megvalósítása
érdekében fogadták el azt. Egyúttal természetesen, hálásak is voltak a szovjetek
Mongólia függetlensége érdekében nyújtott segítségéért.
A mozgalom fokozatosan vált a bolsevik ideológia , rabjává", egyesek egyre ko¬
molyabb mértékben tudtak azonosulni vele, míg mások mindinkább eltávolodtak
tőle. Ez az ellentét már egy évvel a forradalom győzelme után szakításhoz vezetett,
melynek politikai leszámolások, az ún. , Bodoo-ügy"??? és a , Danzan-ügy" lettek
a következményei. Miközben korábban mindketten egyetértettek abban, hogy a
mongol függetlenség megszerzése érdekében segítségül kell hívni a szovjet Vörös
Hadsereget, 1922-ben Bodoo már kategorikusan elzárkózott a szövetség szoro¬
sabbra fonásától, hiszen jól látta, hogy a szovjet befolyás erősödésével a mongol
352 MOROZOVA 2009: 36.
93