Page 77 [77]
A TEOKRATIKUS MONGOL ÁLLAM IDŐSZAKA
elejére már maguk is szembesültek azzal a ténnyel, hogy az oroszok bevonása a
tárgyalásokba nem szolgálta egyértelműen a mongol érdekeket. Tehát 1912 végére,
az orosz-mongol kétoldalú szerződés novemberi aláírása után, a mongol külpolitika
szinte teljes egészében orosz befolyás alá került." A mongol előkelők képtelenek
voltak Kínával megegyezésre jutni, bár Yuan Shikai kormánya 1913-ra megbékélt a
kialakult helyzettel. Belátta, hogy az orosz gyámság alatt álló Külső-Mongólia már
olyan falat, amellyel a gyenge és az instabil belpolitikai helyzet miatt bizonytalan
Kína nem tud megbirkózni.
1913 elején a mongol kormány a megkezdett úton tovább haladva, a novemberi
szerződést továbbfejlesztve, egyéves katonai egyezményt írt alá az oroszokkal."
A mongolok engedélyt kaptak egy orosz fegyverekkel felszerelt brigád felállítására,
ami a gyakorlatban egy 1900 fős katonai egységet jelentett. Létrehoztak két lo¬
vasezredet, és az egyezmény értelmében orosz katonai kiképzők tevékenykedtek
a mongolok mellett. Ezzel az orosz diplomácia határon belülre került, de ahhoz,
hogy a kialakult helyzetet maradéktalanul kihasználhassa, a Kínából hallatszó
tiltakozást is el kellett hallgattatnia.
Az 1912-es orosz-mongol szerződés nemzetközi elismertetése érdekében, az
oroszok előbb tárgyalóasztalhoz kényszerítették a kínaiakat, majd az orosz szem¬
pontból egyértelműen sikeresnek?" mondható tárgyalások lezárásaként, 1913.
október 23-án aláírták az orosz-kínai egyezményt." A megállapodás alapját az
orosz diplomácia által az utóbbi két évben kivívott mongóliai jogok szentesítése
jelentette, s minden fontos kérdésben a mongolok feje felett döntöttek." Kína
számára a legfontosabb eredmény az volt, hogy a szerződés rögzítette: a mongol
területeket mindkét fél Kína elidegeníthetetlen részének tekinti. Oroszország
Külső-Mongóliát Kína tartományaként ismerte el, egyúttal mindkét fél elfogadta
Külső-Mongólia részleges autonómiáját. Ennek értelmében a szerződés a bogd
gegeen kormányát külpolitikai kérdésekben a kínai kormány fennhatósága alá
rendelte, míg Külső-Mongólia kizárólagos joga saját ügyeinek intézésére, illetve
minden az országot érintő kereskedelmi, ipari, gazdasági döntés meghozatalára
korlátozódott. Kína vállalta, hogy nem avatkozik be az ország belügyeibe, nem
küld haderőt Mongóliába, és nem próbálja újra gyarmatosítani az országot. Ez¬
zel az aláírással Kína is elismerte, hogy a cárizmus tudta és beleegyezése nélkül
semmilyen, Mongóliával kapcsolatos vitás kérdésben nem születhet döntés."
Oroszország egyidejűleg vállalta, hogy a konzul védelmére vezényelt csapatokon
kívül nem állomásoztat haderőt Mongóliában, és nem próbálja gyarmatosítani
29 BATSAIKHAN 2008: 235-258.
250 1913. február 16. A szerződés gyakorlatilag konkretizálta az őszi megállapodás katonai vo¬
natkozásait. OCHIR 2004/5. kötet: 79.
251 Az orosz külügyminiszter arra utasította a pekingi orosz követet, mindent tegyen meg azért,
hogy a mongol kérdést tisztázó tárgyalásokba a kínai felet is bevonják. BATSAIKHAN 2002:
282 SANJMYATAV 1991: 38-39.
285 MAGSARJAV 1994: 51-52. À szerzôdés angol nyelvü szôvegét kôzli: BELL 1992: 305-306.
284 MAGSARJAV 1994: 52-53.
75