az 1912-es évben gyakorlatilag folyamatos volt az egyeztetés a cári Oroszország
és Mongólia diplomatái között.
Az orosz állásponta két országgal folytatott tárgyalások folyamán csak mérsékel¬
ten módosult, köszönhetően annak, hogy a három ország közül ekkor Oroszország
helyzete volt a legstabilabb. A japán-orosz szerződések némiképp megkötötték
ugyan a cári kormány kezét, de ennek ellenére az itt szereplő három fél közül még
mindig Oroszország távol-keleti státusa volt a legerősebb, és katonai potenciálja a
legnagyobb. Leszámítva természetesen a japánokat, akik — tartva magukat a fent
említett szerződésekhez - egyelőre nem akartak a Külső-Mongóliával kapcsolatos
politikai kérdésekbe beavatkozni, hiába kereste a kapcsolatot a japán vezetéssel
— az orosz diplomácia határozott tervei miatt — kissé reményt vesztett mongol
kormányzat. A bogd gegeen az 1912-es orosz-mongol tárgyalások szünetében,
Tserenchimed vezetésével küldte tárgyaló delegációját Japánba," a próbálkozás
azonban nem járt sikerrel. A követeket nem akarta fogadni a japán kormány és
Hailarban feltartóztatták őket.?5 Így a mongolok számára az egyetlen lehetőség
az oroszokkal történő megállapodás maradt.
Ugyanakkor a mongol kormány már ekkor is megpróbált mindent elkövetni a
nemzetközi elszigeteltségből való kitörés érdekében, és tájékoztatta a jelentősebb
európai nagyhatalmak és az Egyesült Államok Harbinban tartózkodó konzuljait a
független mongol állam létrejöttéről." A mongolok számára sajnos meglehetősen
kedvezőtlen módon, a megszólított országok nem válaszoltak a kérdésre annak
ellenére sem, hogy nem egy közülük kereskedői révén már a mandzsu uralom
korszakában is képviseltette magát a távol-keleti térségben, így a mongol terüle¬
teken is.?”° Tavolmaradäsuk is bizonyitja, hogy a Belsö-Azsiäban a szäzad elejen,
illetve a tízes években zajló események világpolitikai szempontból sajnos háttérbe
szorultak. A mongolok egész 20. századra kiható problémája volt, hogy a külföld
érdektelensége miatt nem volt lehetőségük kitörni két hatalmas szomszédjuk szorí¬
tásából, így számukra egyetlen alternatívaként a köztük való egyensúlyozás maradt.
A hivatalos orosz-mongol tárgyalások 1912 szeptemberében kezdődtek a mongol
fővárosban. Az orosz kormány I. Ya. Korostovetset, a kínai orosz követet nevezte
ki a tárgyaló delegáció vezetőjének." A tárgyalások eredményeképpen 1912. no¬
266 Orosz részről a tárgyalásokat I. Ya Korostovets vezette. BATSAIKHAN 2008: 194-196.
267 YASKINA 2007: 37.
268 A japán kereskedők más országok (Anglia, USA, Németország) képviselőihez hasonlóan,
természetesen érdeklődtek a mongol piac iránt, azonban úgy gondolták, hogy e viszonylag
szerény forgalmat jelentő lehetőség miatt nem érdemes kockáztatni a cárikormánnyal nehezen
kialakított békét.
269 Az itt felsorolt államok mellett még Dánia, Hollandia, Belgium és az Osztrák-Magyar Mo¬
narchiais kapott hasonló tájékoztatást, illetve kezdeményezést a diplomáciai és kereskedel¬
mi kapcsolatok felvételére. BATSAIKHAN 2008: 235; URANGUA 2006: 65. Mongol Állami
Központi Levéltár. FA-4. HN-39.
770 URANGUA 2006: 56.
271 BOR 1998: 164; BATSAIKHAN 2002: 83.