egyház. Uralkodási korszakában a mongol buddhizmus és kolostori rendszer soha
nem látott mértékben növelte politikai hatalmát Mongóliában.
Az ország közigazgatási rendszerében nem történt hangsúlyos változás, a bogd
gegeen kormánya jelentős mértékben nem módosított a mandzsu uralom alatt
bevezetett igazgatási rendszeren. A mandzsuk kivonulásával a közigazgatás fontos
helyei üresedtek meg, az ambanok kénytelenek voltak elhagyni hivatalukat, így
az ország legfelső vezetése és a kisebb közigazgatási egységek közötti láncszem
kiesett. A kán a közigazgatás zökkenőmentes működése érdekében, rövid időn
belül saját embereit nevezte ki a megüresedett pozíciókba.
Mongólia új kormányzati rendszerében az erősen teokratikus jelleg vált meg¬
határozóvá. A világi előkelők mellett egyre több főláma vállalt szerepet a politikai
életben, illetve akülönböző világi tisztségek adományozása mellett, a kolostoroknak
juttatott anyagi javak is egyre jelentősebb mértékben nőttek. A miniszteri, vagy
azzal megegyező rangú pozíciók megszerzésével a főlámák kezdték kiszorítani a
politikai életből a világiakat, ők alkották a bogd legbelső, legbefolyásosabb körét,
így a politika meghatározó szereplőivé váltak.
Az 1912-ben létrehozott Általános Igazgatási Minisztérium felállításakor a
kolostori hierarchia egyes képviselői félve attól, hogy ez akormányzati intézmény
esetleg csorbíthatja újonnan megszerzett kiváltságaikat, rákényszerítették abogd
gegeent, hogy hozzonlétre egy olyan intézményt, amely kormányzati kérdésekben
biztosítja a vallás befolyását. Ennek a nyomásnak engedve jött létre a Vallásügyi
Minisztérium, melynek vezetője chin van Badamdordj (?-1920), helyettese pedig da
lam Dashjav lett, aki később az ország nemzetközi státuszát meghatározó 1915-ös
orosz-kínai-mongol háromoldalú tárgyalásokon a mongol delegáció vezetője volt.
A minisztérium megalapítását követően szinte azonnal a legfőbb kormányzati
szervvé vált, mely az évek során kialakult mongol kormányzati struktúrában köz¬
vetlenül a főláma-kán után következett. A később létrehozott parlament, illetve
az első kormányzati döntéssel létrehozott minisztériumok is alacsonyabb szintet
képviseltek. Mivel a bogd gegeen teljes vétójoggal rendelkezett, és a Vallásügyi
Minisztérium is felülbírálhatta az egyes döntéseket, gyakorlatilag két lépcsőben is
megvalósult a buddhista lámák politikai befolyása. A későbbi években egyre több
és egyre fontosabb kormányzati tisztségeket is magas rangú vallási méltóságok
töltöttek be. 1914-ben a Vallásügyi Minisztérium vezetését da lam Dashjsav vette
át, később őt Badamdorj követte a poszton.
Mivel a miniszterek kinevezésében és visszahívásában az uralkodónak szabad
keze volt, semmi sem akadályozta abban, hogy csak a feltétlen híveit juttassa magas
hivatalokhoz. Az 1921-es forradalomig nemis dokumentáltak olyan ellenvéleményt,
mely a mongol állam- és egyházfő kinevezési politikáját kritizálta volna.