Oldal 53 [53]
MONGÓLIA A 20. SZÁZAD ELEJÉN
létrehozott — fokozatba sorolta. A legmagasabb a kínai eredetű van, valamint chin
van, amit a beile és beise, illetve a kétféle gün (tüshee gün és gün) követett. A forra¬
dalom utáni állami propaganda ezen csoportok valamennyi tagját megbélyegezte
tekintet nélkül arra, hogy milyen társadalmi csoportból származtak.
A mandzsuidőszakban az országban elterjedt korrupció következtében, a korábbi
születési arisztokrácia mellett egyre többen - elsősorban mandzsu hivatalnokok —
vásároltak mongol előkelői címeket, illetve a mandzsu császár is címek és a velük
járó kiváltságok adományozásával próbált híveket szerezni a trónnak. Ennek
köszönhetően a függetlenségi törekvések egyik alapvető célja, ahagyományos
mongol születési arisztokrácia jogainak visszavétele volt az azt bitorló mandzsu
hivatalnoki rétegtől.
A 19. század második felében, a 20. század elején új, eddig ismeretlen társadalmi
rétegek is megjelentek Mongóliában, illetve átalakultak az adóztatás formái is.
A korábban monopolhelyzetben lévő kínai kereskedők mellett megjelentek más
piaci szereplők -— jellemzően oroszok - is, így a kereskedelem és a pénzgazdálkodás
mind szélesebb elterjedése következtében egyre több mongol előkelő is pénzben
kezdte követelni az adókat. Az új réteg képviselői azok az elsősorban kínai, orosz
és kisebb számban mongol kereskedők, bankárok, hivatalnokok voltak, akik még
a mandzsu korszakban telepedtek meg Mongóliában, és életmódjukban szinte
teljesen elszakadtak a nomád hagyományoktól. Leginkább olyan településeken
éltek, amelyek 1911 után már egyre inkább városi jelleget mutattak. Ezek sorába
elsősorban a főváros Urga (Niislel Khüree), illetve a két nagy közigazgatási és ka¬
tonai központ, Uliastai és Khovd, valamint olyan kereskedelmi központok, mint
Maimachen tartoztak. A kereskedelmi centrumok kiépülésével gyakorlatilag egy
időben, nem törődve az érvényben lévő tiltó rendelkezésekkel, egyre több vándor¬
kereskedő kezdte járni az országot, akik áruikat kínálták a városi piacokra csak
nehezen eljutó aratoknak. A vidéki pásztorok természetesen nem rendelkeztek
mindig megfelelő mennyiségű készpénzzel, így a vásárlásra, illetve gyakran az
adók kifizetésére kölcsönöket vettek fel az uzsorásoktól, általában óriási kamatra,
így egyre jobban eladósodtak.
Sl