Oldal 52 [52]
KÁNSÁGTÓL A KÖZTÁRSASÁGIG
szolgáltatás terheit voltak kénytelenek viselni. A Teokratikus Mongol Állam idősza¬
kában ennek a csoportnak a lélekszáma változott meg a legjelentősebb mértékben:
az 1909-ben nyilvántartott 55 500 föröl, 1921-re 89 000-re vältozott.'””Mivelabogd
gegeen kánná választásával a legfőbb hatalom a mongol buddhizmus vezetőjének
kezébe került, a kolostori rendszer soha nem látott mértékben gyarapodott." Ez
vonatkozott a főláma fennhatósága alá tartozó területre, az Ikh Shav’-rais. 1917-ben
az aratoktól beszedett adók 60%-a mar a kolostorok jövedelmeit gyarapította."
A kolostorok ellátására rendelt pásztorok mellett, az alávetettek két másik cso¬
portja is kialakult. Közöttük az tett különbséget, hogy a velük rendelkező előkelő
(noyon) birtokolt-e tisztséget a mandzsu adminisztráción belül, vagy nem. Az
adminiszträciöhoz kapcsolódó aratok a khoshuu-ok!?? zasagjának (vezetőjének)
fennhatósága alá tartoztak, az ő állatait legeltették. A saját megélhetésükhöz
szükséges legelőterület használatáért adóval tartoztak uruknak, és rajta keresztül a
mandzsu birodalomnak, kötelezettségeik közé tartozott az állandó katonai készenlét
és a postaszolgálat (örtöö) biztosítása is. Háború esetén viselték a hadi kiadásokat,
békeidőben pedig a világi és egyházi előkelők, a tisztviselők utazásának költségeit is.
A hamdzsilgák (khamjlaga, ,szolga, cseléd") alkották az alávetettek azon csoport¬
ját, akik az adminisztráción kívüli előkelőkhöz (taij) voltak kötve." A személyi
függésük mértéke majdnem elérte a rabszolgákét. Egész életükben kötelesek voltak
urukat szolgálni, gazdájuk elajándékozhatta vagy kolostorba küldhette őket. Ez
utóbbi jelenség a buddhista társadalomnak azt a sajátos hagyományát példázza,
hogy a kolostorokban tevékenykedő lámák családjuk, közösségük helyett átvál¬
lalták a vallással kapcsolatos teendőket, így téve lehetővé, hogy zökkenőmentesen
élhessék világi életüket, , üdvösségük" mégis biztosítva legyen. Az ilyen alávetett
általában ura háztartásában dolgozott, de minden más munkát is köteles volt el¬
végezni. A 19. század végétől fokozatosan állami adókat és egyéb szolgáltatásokat
is kivetettek erre a rétegre."
A mandzsu kori mongol társadalomban a kiváltságos családokban csak az első¬
szülött fiú örökölhette apja címét, kiváltságait. A második általában alacsonyabb
rangot kapott, vagy a világi adminisztráció különböző pozícióit nyerhette el, esetleg
lámának állt. A 20. század elején több mint hétszáz kolostor, és az ezekhez köthető
több mint 100 000 láma" között a legkülönbözőbb társadalmi rétegek képviselői
voltak jelen, azonban őket később, az 1921-es forradalom után egyértelműen
elnyomó társadalmi rétegnek bélyegezték. A mandzsu kori adminisztráció a
világi előkelőket rangjuk szerint hat — részben kínai, részben mandzsu mintára
19 SANDERS 1996: 32.
180 SHIRENDEV 1999: 70.
181 SHIRENDEV 1999: 65.
152 Az aimagnál kisebb közigazgatási egység. Mongóliában, és Belső-Mongóliában egyaránt
használt kifejezés.
155 Kesöbb ennek a rétegnek a helyzete némiképp változott. Személyük függhetett a khoshuu-k
vezetőitől.
18 SANDERS 1996: 32.
155 SHIRENDEB 1968: 11.
50